A csend, ami öl A hajó mostanra nemcsak börtön volt, hanem valami élő, mocskos entitás. Minden rezdülését éreztem a csontjaimban, minden nyikkanását a fogaimban. Az űr csendje körülölelt, de belül, a fémtestben, a halál minden percben jelen volt. Három napja…
A túlélés ára A hajó belseje bűzlött a vértől, az izzadtságtól és a félelemtől. Már nem lehetett tudni, hányan élnek még. A folyosók üreseknek tűntek, de minden sarkon ott lappangott a rettegés. Minden árnyékban ott lehetett az a valami, és…
A remény rothadása A hajóban napok óta nem volt csend. Még akkor sem, amikor senki nem beszélt. A fém minden rezdülése, a szellőzők zúgása, az űr tompa csöndje a fülembe mászott. És néha… ott volt a morgás. Néha közel, néha…
Az űr börtönében A hajó gyomrában már nem volt nappal és éjszaka, csak a neonfény kegyetlen, hideg fénye, ami állandóan az arcunkba világított. Az időérzékem régen megszűnt, a testem zsibbadt, a lelkem üres. A legtöbben már csak vegetáltak, némán ültek…
A végtelen gyomrában Az idő a semmiben másképp működik. Az első napok, hetek, talán hónapok egybemosódtak. A hajó belsejében nem volt nappal vagy éjszaka, csak a fémfalak, a zúgás, meg a szar neonfény, ami néha hunyorogva emlékeztetett rá, hogy még…