UTOLSÓ NAP A FÖLDÖN A Föld bűzlött. Nem volt ebben semmi költői, semmi szép, semmi nosztalgikus. Rohadt olajszag, izzadság, szemét és égő műanyag szaga kavargott a levegőben, mintha maga az anyatermészet is elfosta volna magát utoljára, mielőtt végleg kimúlik. Az…
A WETLANDS ELŐTT KÉT HEGEDŰ A város fölött ólomnehéz felhők lógtak, az aljuk szürkéjében ott ült a rozsdaszag és az eső ígérete. A neonok még nappal is vibráltak a főút mentén, mintha ideges szemhéjak rebegnének, és a sikátorokban a szél…
SŰRŰ, MINT A FÉNY Az eső nem akart elállni. A híd vasát hideg fény vonta be, mintha valami vékony, üveges bőr nőtt volna rá, és ebben a bőrben ott rezgett a város összes múltbéli mondata. A korlát hidegét a tenyeremig…
Kövess Nem tudta megmondani, pontosan mikor kezdődött. Ha megfeszítette az emlékezetét, akkor sem látott mást, csak szétmálló kontúrokat: a peronon a fénycsíkot, ahogy végigkorcsolyázik a nedves kövön; a pultos lány unott könyöklését; egy férfihangot, amely nem magas, de nem is…
EGÉSZ NYÁRON A rádió a fémdoboz polcai közé szorítva sípolt, ahogy a csatornát kereste. A kis benzinkút előtt álltam, a Michigan-fenyők feje fölött valahol távol villant egy repülőgép fémhasa. Az aszfalt izzott, a szél meleg volt, mint a befőttesüvegben felejtett…