MEMOÁR EGY TEREMTMÉNY TOLLÁBÓL II. A fej Két nappal később értem vissza Budapestre. A vonat késve futott be a Nyugatiba, de ez már nem bosszantott. Az ember egy idő után megtanulja, hogy bizonyos dolgokon fölösleges felháborodni. A menetrend ilyen.…
Memoár egy teremtmény tollából fejezet – A törzs A novemberi eső még sötétben érkezett meg Budapest fölé. Mire a város első villamosai elindultak a végállomásokról, az aszfalt már fényesre ázott, a háztetőkön egyenletes ritmusban kopogott a víz, és a…
Lélek a hálóban II. A mozi ajtajának nyikorgását Dominic messziről felismerte. Nem volt benne semmi különleges annak, aki csak úgy elment volna az épület előtt, de neki ez a hang mindig ugyanazt jelentette: újra beléphet oda, ahol a világ nagyobb…
AZ ÜRES HÁZ ZAJA A ház éjjel mindig hangosabb volt. Nem valódi zajoktól. Nem lépésektől vagy beszédektől. Hanem azoktól az apró géphangoktól, amelyeket nappal észre sem vett az ember. A fal mögött futó vezetékek halk rezgése. A hűtőszekrény tompa kattanása.…
LACI A LEFOLYÓSZÖRNY - MESE GYEREKEKNEK. Egyszer volt, hol nem volt, egy gyönyörű kis ház a dél-dél közepén. Ez a ház nem volt különleges kívülről: fehérre meszelt falak, piros cserepek, az ablakok alatt muskátlik hintáztak a szélben. De ha belépett…