HANGOS CSEND

Hangos csend  Nem tudom, ki hogy van vele, de én mindig is csendben voltam a legélőbb. A legtöbben a csendet ürességnek érzik, én meg épp ellenkezőleg: benne hallom az életet. Nálam a csönd nem hallgatás, hanem mozgás. Zaj. Gondolatok, képek,…

Continue ReadingHANGOS CSEND

HANGOK MÖGÖTT II. novellák: ERŐNEK SZÜLETVE

ERŐNEK SZÜLETVE A város még aludt, amikor kiléptem a lépcsőházból. A hajnali köd a téglaudvarra ült, a kukák fedele gyöngyözött a párától, a csendnek volt egy halk, vasízű tapadása, mint amikor nyelvvel megérinted az elemet. A macskakövek közt tócsák álltak,…

Continue ReadingHANGOK MÖGÖTT II. novellák: ERŐNEK SZÜLETVE

HANGOK MÖGÖTT II. novellák: PUSZTÍTS EL MINDENT

PUSZTÍTS EL MINDENT A város hajnali oldala úgy csillogott, mintha a pára finom üvegréteget fújt volna a téglákra. A gyárkémények közt kúszó fények hidegen remegtek, a távolban egy magasvasút felnyögött, és a sínek egyetlen hosszú mondattá nyúltak a horizont felé,…

Continue ReadingHANGOK MÖGÖTT II. novellák: PUSZTÍTS EL MINDENT