Erebos
-
EREBOS – 20. Fejezet – AZ ÖRÖK ÉHSÉG
Az örök éhség A csillagok között lebegtem, de már nem voltam ember. Nem volt testem, csak a hajó voltam, és a hajó én voltam – egy élő acélbörtön, egy ragadozó, amit az űr…
-
EREBOS – 19. Fejezet – AZ ÉLŐ BÖRTÖN
Az élő börtön A hajó csendje más volt, mint valaha. Most már nem a magány, nem a béke, hanem valami élő, lüktető gonoszság csendje volt. Minden panel, minden cső, minden nyálkás fal tudott…
-
EREBOS – 18. Fejezet – A HAJÓ AMI ÉN VAGYOK
A hajó, ami én vagyok A sötétség már nem kint volt, hanem bennem. A hajó minden rezdülése az én gondolatom volt, de egyre kevésbé tudtam eldönteni, hogy én irányítok-e, vagy csak végrehajtok. A…
-
EREBOS – 17. Fejezet – AZ ÖRÖK MAGÁNY
Az örök magány A csata véget ért, és az űr ismét némán ölelt körbe. A hajómon végigfutó rezgések lassan elcsitultak, mint amikor a szívverés visszatér a nyugodt, mély ütemhez. A vörös fények kialudtak…
-
EREBOS – 16. Fejezet – A BIRODALOM CSENDJE
A birodalom csendje A hajó újra csendben volt. De ez már nem az a csend volt, ami egykor nyomasztott és összeroppantott. Ez a birodalom csendje volt, az én csendem, a győztesé. A folyosók,…