A WETLANDS ELŐTT KÉT HEGEDŰ A város fölött ólomnehéz felhők lógtak, az aljuk szürkéjében ott ült a rozsdaszag és az eső ígérete. A neonok még nappal is vibráltak a főút mentén, mintha ideges szemhéjak rebegnének, és a sikátorokban a szél…
SŰRŰ, MINT A FÉNY Az eső nem akart elállni. A híd vasát hideg fény vonta be, mintha valami vékony, üveges bőr nőtt volna rá, és ebben a bőrben ott rezgett a város összes múltbéli mondata. A korlát hidegét a tenyeremig…
Kövess Nem tudta megmondani, pontosan mikor kezdődött. Ha megfeszítette az emlékezetét, akkor sem látott mást, csak szétmálló kontúrokat: a peronon a fénycsíkot, ahogy végigkorcsolyázik a nedves kövön; a pultos lány unott könyöklését; egy férfihangot, amely nem magas, de nem is…
EGÉSZ NYÁRON A rádió a fémdoboz polcai közé szorítva sípolt, ahogy a csatornát kereste. A kis benzinkút előtt álltam, a Michigan-fenyők feje fölött valahol távol villant egy repülőgép fémhasa. Az aszfalt izzott, a szél meleg volt, mint a befőttesüvegben felejtett…
VAN OTT KINT VALAKI? A szél hideg késsel hasított végig az arcomon, ahogy az elhagyatott vasúti hídon álltam, és a város felé néztem. Lent a rozsdás sínek között egy patkány csusszant át, majd eltűnt a sötétben. A távolban a gyárkémények…