MEMOÁR EGY TEREMTMÉNY TOLLÁBÓL V. - A JOBB LÁB A következő napot szinte teljes egészében a lakásban töltöttem. Nem azért, mert elfáradtam volna az utazástól. A fáradtság olyan luxus, amelyet az ember általában megengedhet magának. Én azonban soha nem voltam…
MEMOÁR EGY TEREMTMÉNY TOLLÁBÓL IV. A BAL KÉZ A budapesti lakás csendje egészen más volt, mint a szegedi éjszakáké. Ott a csend mindig valami közeledő lépést jelentett, egy nyikorgó ajtót, egy ismeretlen autót az utca végén, egy telefont, amely rosszkor…
MEMOÁR EGY TEREMTMÉNY TOLLÁBÓL III. FEJEZET - A JOBB KÉZ A lakásban ugyanaz a csend fogadott, amelyet induláskor magam mögött hagytam, mégis egészen másnak tűnt. Az ember hajlamos azt hinni, hogy a helyek változatlanok maradnak, amíg távol van, pedig valójában…
MEMOÁR EGY TEREMTMÉNY TOLLÁBÓL II. A fej Két nappal később értem vissza Budapestre. A vonat késve futott be a Nyugatiba, de ez már nem bosszantott. Az ember egy idő után megtanulja, hogy bizonyos dolgokon fölösleges felháborodni. A menetrend ilyen.…
Memoár egy teremtmény tollából fejezet – A törzs A novemberi eső még sötétben érkezett meg Budapest fölé. Mire a város első villamosai elindultak a végállomásokról, az aszfalt már fényesre ázott, a háztetőkön egyenletes ritmusban kopogott a víz, és a…