lelekfuszer.hu

A megismerkedés szebb volt, Mint az elválás egymástól. De a szívem kapuja mindig nyitva áll, Hogy visszatértedkor újra velem legyél. Testvérem, ki elköltöztél e szennyes világból, A szeretet és nyugalom kertjébe Angyalok és szentek közé, Tudnod kell, hogy hitem nem hagyott el, Talán erősebb, mint valaha, Hiszem, hogy egyszer visszatérsz. Tudom, ha itt lennél, azt … Olvass tovább

Fákkal övezett virágos réten sétálunk, te meg én. Úgy szeretjük egymást, mint egy kalandregény. Boldogságunk soha véget nem ér. Minden nap és minden percben szívünk egy ritmusra dobban. Szerelmünk láttán az angyalok szíve is lángra lobban.

Szabadon szállni akár a sas, Az volna jó. Fák közt rohanni a sűrűben akár a párduc, Az volna jó. Sebesen úszni az vízben, mint a pisztráng, Az volna jó. Érezni a homokszemeket bőrömön, Az volna jó. Megborzongani a tavaszi eső cseppjeitől, Az volna jó. Érezni a nyári szél hűs fuvallatát, Az volna jó. Együtt élni … Olvass tovább

Hosszú útra indulsz, Előtted az élet. De ne félj kicsi fiam, Én ott leszek véled. Fogom majd a kezed, Ha félsz a sötétben, S megtanítom néked Mi az a szép élet. Hosszú élet vár rád, Hosszabb mint az enyém, De míg erőm kitart, Mindenem a tiéd. Ha arra kérsz majd engem, Hogy kérsz egy kis … Olvass tovább

Él egy emlék bennem, Némán fel-feldereng. A sarokban kukoricán térdelve figyelem, Ahogy egy pók hálóját javítja. Hátam mögött apám intelmeit szajkózza. De rég volt e kép. Lassan negyven éve halványul már. Fáradt arcom ráncai közt keserédes könnyek csorognak . Egyszer találkozunk még talán, apám. Mennyben vagy pokolban.

Nézd halántékom mily ősz már, Bár hajam sincs már. Szakállam is deres, Nem rőfös csak hegyes, De tudom, Hogy te így is szeretsz.

Halott fák füstje száll az égbe, Tüzükben sütött halott állatok húsát eszik az emberek. S közben hangoztatják. Szeretlek, Istenem! Miért kéne hinnie, hogy valót állítasz? Hisz magadnak állítasz kőhidat. Melyen majd., Mikor már lejárt az idő. Pokolba sétálsz, hol nem számít, ki ő.

Az élet háborgó tengerén, Kiégve kódorgok én. Hajóm vitorlái tépázva lobognak a szélben, Hitemet elvesztettem végleg. Keserű könnyeim fáradt arcom mossák, Nem tudja senki, lelkemben mi az, ami fáj.

Koccan a tányér, mozognak a fülek, Egy-két kis farkinca, az még biztos jöhet. Feltekert bőrke, friss és füstös jöhet, Kocsonyámnak ezek adják az ízeket. Néhány fűszer, s felkerül a gázra, Hosszú órákra, gyöngyöző alvásra. S majd az idő, ha már letelt, A meghűlt, finom étket porciózom széjjel. Altatom a spájzban, csillogjon teteje. Citrommal locsolom, aztán … Olvass tovább

Talán rég volt, Talán mégsem. Talán jó volt, Talán még sem? Milyen szép volt, Láttam mindent. Elmúlt végleg, Fent az égben. Vissza nézek, Még látlak téged. Amit éreztem, Sosem érted. Már csak emlék, Már csak árnyék. Ha kilépsz a sötétből, Talán látsz még. Fogtad a kezem, Jöttél velem, Egy változásban elengedtelek. Elmúlt ennyi, Emlék megannyi. … Olvass tovább

Hol egykor vár állott, Ott most leomlott kőfalak. Hol egykor erdő állott, Ott most sivár puszta. Hol egykor esett az eső, Ott most kopár sivatag. Lesz-e még várfalon bátor katona? Lesz-e még erdőben bújó vad? Lesz-e még eső hol kopár a sivatag? Mondják-e még emberek? Mennyire szeretlek! Meg véd-e erős kéz, ha eljön a végtelen? … Olvass tovább

Ki vagyok amikor senki se lát? Ugyan az kit világra hozott az anyám. Nem mutatok más arcokat, Nem viselek más maszkokat. Viselem a bőrt amelyben élek, Ebbe költözött a lélek, Aki én vagyok. Ha egyedül vagyok… Akkor hagyjatok.

Mikor új vonatok haladnak régi síneken, Így van az, hogy nem változik semmi sem. Ugyan az a nóta már jó rég óta, Panaszkodás és sírás, Ez megy évek óta. Üres fecsegés, haragos fröcsögés, Agyatlan emberek akiknek a föld nem elég. Tömeg az utcán de semmit sem lát. Ricsajos droidok, Beszélő robotok, Lemerült életek, Elítélt némberek.

Elmélázva nézek ki az ablakon, Egy macska ül az oszlopon, Ő is, akár csak én, Elmélkedik életén. De neki könnyebb, Meg se kottyan, Ha kilencből egy elmegy. Bezzeg én! Kaptam egyet, azt kell éljem. Talán rövid, talán hosszú, Rég nem forr már bennem  bosszú. Nem haragszom senkire, Elkerülöm ki rosszat tenne nekem. Aki jó velem … Olvass tovább

A hiúság mint tőr döfi szíved, Arrogáns vagy, mi megmérgezi lelked. Keresnéd a békét de vak szemed nem enged. Üresen éled az életed, miközben a világ szenved, Vágyaidtól pusztul a föld. Ember! Ébredj már föl! Hallgasd a madarat akit kalickába zártál, Szíveden a lánc zajától nem is hallod dalát már. A szél fújja arcod, De … Olvass tovább