-
KÉZFOGÁS ANUBISSZAL V.
Kézfogás Anubisszal – 5. rész Nem volt már félhomály sem. Se sötét, se világos. Csak egy tér, ami nem akart többnek látszani annál, ami: egy hely, ahol nem kell sietni, nem kell bizonyítani,…
-
KÉZFOGÁS ANUBISSZAL IV.
Kézfogás Anubisszal – 4. rész Nem volt sötét. Nem is világos. Olyan átmeneti tér volt ez, mint amikor az ember egy beszélgetés közepén rájön: most valami fontos hangzik el, de még nem tudja…
-
KÉZFOGÁS ANUBISSZAL III.
Kézfogás Anubisszal – 3. rész A félhomály úgy ült rá a helyiségre, mint a por egy régi könyvre. Nem volt benne semmi fenyegető, csak egyfajta csendes jelenlét — mint amikor hajnali hatkor még…
-
KÉZFOGÁS ANUBISSZAL II.
Kézfogás Anubisszal – 2. rész (A nyugalom kapuja) A tér ugyanaz volt, ahol legutóbb találkoztunk, mégis valahogy másként lélegzett. Mintha ezúttal nem a fáradtság hozott volna ide, hanem valami könnyebb, csendesebb rezgés. Olyan…
-
KÉZFOGÁS ANUBISSZAL I.
Kézfogás Anubisszal – 1. rész (A fáradtság árnyéka) A tér, ahol álltam, nem volt hely. Inkább olyan állapotnak tűnt, amit egy gondolat hagy maga után, amikor túl sokáig tartjuk benne a fejünkben. Valami…