Elmélázva nézek ki az ablakon,
Egy macska ül az oszlopon,
Ő is, akár csak én,
Elmélkedik életén.
De neki könnyebb,
Meg se kottyan,
Ha kilencből egy elmegy.
Bezzeg én!
Kaptam egyet, azt kell éljem.
Talán rövid, talán hosszú,
Rég nem forr már bennem bosszú.
Nem haragszom senkire,
Elkerülöm ki rosszat tenne nekem.
Aki jó velem azt átölelem.