Mikor új vonatok haladnak régi síneken,
Így van az, hogy nem változik semmi sem.
Ugyan az a nóta már jó rég óta,
Panaszkodás és sírás, Ez megy évek óta.
Üres fecsegés, haragos fröcsögés,
Agyatlan emberek akiknek a föld nem elég.
Tömeg az utcán de semmit sem lát.
Ricsajos droidok,
Beszélő robotok,
Lemerült életek,
Elítélt némberek.