AZ ÚJ VILÁG ÁRNYAI - HUSZONNEGYEDIK FEJEZET A hajnal úgy kúszott be a város fölé, mint valami fáradt, színtelen állat, amely maga sem biztos benne, akar-e még egy újabb napot. A falak kövei hidegen tartották magukban az éjszaka nyomását, a…
AZ ÚJ VILÁG ÁRNYAI - HUSZONHARMADIK FEJEZET Az éjszaka nem lett csendesebb attól, hogy mindenki igyekezett halkabban élni benne. Csak sűrűbb lett. Az a fajta sűrű sötétség ült rá a városra, amelyben minden ember úgy érzi, mintha a saját lélegzete…
AZ ÚJ VILÁG ÁRNYAI - HUSZONKETTEDIK FEJEZET A szél végigsöpört a falon, végigsimított a kövek repedésein, az emberek poros ruháján, Kaelen arcán, mintha ellenőrizni akarná, valóban visszatért-e ide az élet. A város még mindig úgy lélegzett, mint aki nem hiszi…
AZ ÚJ VILÁG ÁRNYAI - HUSZONEGYEDIK FEJEZET A szél irányt váltott. Apróság volt. Olyan, amit a legtöbben észre sem vesznek. Kaelen azonban megérezte a bőrén, mintha valaki hátulról végigsimított volna a gerince mentén. A kapcsolat reagált. Nem hanggal. Feszüléssel. A…
AZ ÚJ VILÁG ÁRNYAI - HUSZADIK FEJEZET A hang nem robbanás volt. Inkább valami ősi sóhaj, ami végigsöpört az égen, mintha maga a világ húzna mély levegőt, mielőtt újra fájni kezd. A felhők között mozduló árnyék lassan fordult, és a…