BESZÉLJÜNK RÓLA… XIV. fejezet IV. rész

14. fejezet, 4. rész – „Barát vagy ellenség? A saját magaddal való kapcsolat újraépítése”

(Önképzavar – 4. rész)

Képzeld el, hogy minden reggel úgy ébredsz,
hogy valaki már ott ül az ágyad szélén,
és miközben kinyitod a szemed, azt suttogja:
– „Nem leszel elég jó ma sem.”
– „Nézd meg magad, hogy nézel ki.”
– „Kár, hogy tegnap se sikerült semmi.”

Ha valaki ezt mondaná neked nap mint nap,
valószínűleg előbb-utóbb kizárnád az életedből.
De ha ez a hang belőled jön –
sokszor észre sem veszed, hogy már régóta bántod magad.

Mi lenne, ha barátként kezdenél gondolni magadra?
Ez furcsán hangzik, igaz?
Barátként tekinteni önmagadra.
Pedig ez az egyik legnagyobb fordulópont az önképzavar gyógyításában.

Mert amikor barát vagy önmagaddal, akkor:
– Nem bántod magad, ha hibázol.
– Nem hasonlítgatod magad másokhoz.
– Nem várod el, hogy tökéletes legyél.
– Elismered, ha valamit jól csináltál.
– Megengeded magadnak a pihenést, a szomorúságot, az örömöt.

De hogyan kezdj el barátként viszonyulni magadhoz?

1. Kezdd a hangnemmel.
   Figyeld meg, hogyan beszélsz magaddal belül.
   Milyen a hangod?
   Hideg? Cinikus? Szarkasztikus? Bántó?
   Most képzeld el, hogy ugyanazt a mondatot mondanád egy barátodnak.
   Ugye nem így mondanád?
   Akkor magadnak se mondd így.
   Cseréld le a hangnemet.
   Mondd ezt helyette:
   – „Oké, ez most nem sikerült. De ettől még nem vagy rossz.”
   – „Megpróbáltad. Ez már önmagában is sokat jelent.”
   – „Tudom, hogy nehéz volt. Büszke vagyok rád, amiért végigcsináltad.”

2. Legyél együttérző magaddal.
   Ez nem önsajnálat.
   Ez azt jelenti, hogy felismered:
   te is ember vagy.
   Néha hibázol, néha elfáradsz, néha elbizonytalanodsz.
   És ez rendben van.
   Nem kell mindig erősnek lenned.
   Nem kell mindig vidámnak lenned.
   Nem kell mindig megfelelned.
   A valódi erő ott kezdődik, ahol megengeded magadnak az esendőséget is.

3. Írj levelet magadnak – úgy, mint egy barátnak.
   Válassz ki egy olyan helyzetet, amikor rosszul bántál magaddal.
   Például egy vizsga után, vagy egy vitában, amikor elbizonytalanodtál.
   Most írj magadnak egy levelet úgy, mintha a legjobb barátod lennél.
   Így kezdheted:
   – „Szia, csak azért írok, mert látom, hogy nehéz volt ez a nap. Tudom, hogy most csalódottnak érzed magad, de szeretném, ha tudnád…”
   Folytasd onnan, amit te is hallani szeretnél.
   Lehet, hogy elsőre furcsa.
   Lehet, hogy nehéz.
   De segít átírni azt a belső párbeszédet, amit eddig automatikusan ismételtél.

4. Ne vedd készpénznek a szégyent.
   A szégyen az egyik legmérgezőbb érzés,
   mert nem azt mondja: „valamit rosszul csináltam”,
   hanem azt: „rossz vagyok.”
   És amikor ez eluralkodik rajtad,
   akkor nehéz bármit is másként látni.

De a szégyen nem tény.
A szégyen nem igazság.
A szégyen egy érzés – amit valaki beléd ültetett.
És amit ki is lehet gyomlálni.

Hogyan?
– Kezdj el beszélni róla valakivel, akiben megbízol.
– Írd ki magadból, amit érzel.
– Ismerd fel, hogy amit szégyellsz, az lehet, hogy valójában bátorságot rejt.

Például:
– Ha kimondtad, hogy szorongsz – az nem gyengeség, hanem bátorság.
– Ha kérted valaki segítségét – az nem kudarc, hanem erő.
– Ha kiálltál valami mellett, amit mások cikiztek – az nem kínos, hanem hősies.

5. Állítsd le a magaddal szembeni durva humorérzéket.
   Sokan viccelnek úgy magukon, hogy közben valójában bántják magukat:
   – „Haha, tipikus lúzer vagyok.”
   – „Én vagyok a csődtömeg.”
   – „Béna vagyok, de legalább már megszoktam.”
   Ez nem humor.
   Ez álcázott önbántás.
   És hosszú távon erősíti az önképzavart.

Nevess, persze!
De tanuld meg úgy nevetni, hogy nem alázod meg közben magad.