BESZÉLJÜNK RÓLA… XIV. fejezet V. rész

14. fejezet, 5. rész – „Az önértékelés nem ajándék, hanem napi gyakorlás”

(Önképzavar – 5. rész)

Sokan azt hiszik, az önértékelés egy veleszületett adottság.
Hogy vagy van, vagy nincs.
Hogy van, aki „magabiztos típus”, és van, aki nem.
Mintha valami titokzatos kiváltság lenne, amit csak néhány szerencsés kap.

Pedig nem az.
Az önértékelés nem ajándék.
Nem véletlen szerencse.
És pláne nem valami, amit mások adnak.
Az önértékelés szokás.
Gyakorlat.
Napi választás.
Nem egyszeri döntés, hanem mindennapi munka.
És minden apró tett, gondolat, mondat számít.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

1. Tedd le a mérleget.
   Ne minden napodat értékeld úgy, mintha egy vizsgán lennél.
   Nem kell minden este eldönteni, hogy „jó voltam-e ma” vagy „megint nem voltam elég”.
   Néha egyszerűen csak legyél.
   Ne teljesítményként nézd magad,
   hanem emberként.
   Néha egy nehéz nap túlélése is épp olyan nagy eredmény,
   mint egy megnyert verseny.

2. Hozz döntéseket magadért.
   Az önértékelés ott kezdődik,
   amikor olyan döntéseket hozol,
   amik önmagadról szólnak –
   nem mások elvárásairól, nem kényszerből,
   nem abból, hogy „mit fognak szólni”.

Kérdezd meg magadtól:
– Ez jó nekem?
– Ettől jobban érzem magam?
– Ez összhangban van azzal, akivé válni szeretnék?

Lehet, hogy nemet kell mondanod dolgokra.
Lehet, hogy más utat kell választanod, mint amit elvárnak tőled.
De ezek a döntések azok, amik felépítik benned azt az érzést,
hogy te számítasz.

3. Dicsérd meg magad tudatosan.
   Nem nagyképűség.
   Nem önfényezés.
   Hanem egészséges visszajelzés saját magadnak.

Minden este állj meg egy pillanatra,
és kérdezd meg magadtól:
– Mit csináltam ma jól?
– Miben voltam bátor?
– Hol viselkedtem emberségesen, kedvesen, kitartóan?

Írhatsz erről egy naplóba is.
Nem hosszút, nem részleteset.
Csak három mondat:
– „Ma odafigyeltem egy barátomra.”
– „Ma nem bántottam magam a gondolataimmal.”
– „Ma nemet mondtam valamire, amit nem akartam.”

Ezek a mondatok lassan megerősítik benned azt a képet,
hogy igenis képes vagy – és igenis értékes vagy.

4. Kerüld azokat a helyzeteket és embereket, akik mindig leértékelnek.
   Ez néha a legnehezebb.
   Mert lehet, hogy ezek az emberek a barátaidnak tűnnek.
   Lehet, hogy részei a napjaidnak.
   De ha állandóan úgy érzed magad mellettük,
   mintha kisebb lennél, mint vagy –
   akkor az nem barátság,
   hanem rejtett leépítés.

Nem kell mindenkinek megfelelned.
Nem kell minden kapcsolatot megmentened.
Az önértékelés ott kezdődik,
ahol elkezded megválogatni,
kivel töltöd az idődet.

5. Légy hű önmagadhoz – még akkor is, ha mások furcsállják.
   Van, hogy szeretnél valamit csinálni – rajzolni, írni, táncolni, másként öltözködni, másként gondolkodni.
   És jön valaki, aki azt mondja:
   – „Ez hülyeség.”
   – „Miért nem viselkedsz normálisan?”
   – „Ettől csak kínos vagy.”
   És te hirtelen meghátrálsz.

Pedig lehet, hogy az lett volna az a pillanat,
amikor kicsit közelebb kerülsz ahhoz,
aki igazán vagy.

Az önértékelés nem abból jön,
hogy mások helyeselnek.
Hanem abból, hogy te tudod, ki vagy,
és mersz az lenni akkor is, ha nem tapsol érte senki.

6. Bocsáss meg magadnak.
   Ez a legnehezebb.
   De az önértékeléshez elengedhetetlen.
   Mert ha mindent, amit valaha elrontottál,
   egy hátizsákban cipelsz magaddal –
   akkor nem tudsz felegyenesedni.

Nem azt jelenti, hogy elfelejted.
Azt jelenti, hogy nem bünteted magad örökké.
Azt jelenti, hogy elismered: hibáztál –
de azóta nőttél, változtál,
és jár neked az esély a továbblépésre.