Egyedül a pokolban A folyosó, amin vánszorogtunk, hosszú volt, sötét és hideg. Anyám teste könnyűnek tűnt a karomban, de csak azért, mert már alig volt benne élet. A szemében nem volt fény, az arcán nem volt kifejezés. Csak egy héj…
A hajtóvadászat A hajó mostanra a saját rémálmommá vált. Nem volt többé folyosó, szoba vagy pihenőhely, minden cső, minden panel, minden nyikorgás ugyanazt jelentette: halált. A fémbe ivódott vér szaga és az olaj bűze keveredett a félelemmel, ami olyan sűrű…
VÉR ÉS ACÉL A hajó gyomra maga volt a pokol. A csövek között csöpögött valami, vér és olaj keveréke, a levegő bűzlött a rothadástól, a félelem pedig kézzelfoghatóan ott ült minden sarkon. Már nem számoltam, hány napja vagyunk itt. Az…
A VADÁSZAT KEZDETE A hajó mélyén a csend most már nem volt üres. Minden lélegzet, minden halk zörej mögött ott lapult valami. Már nem számoltam az időt, mert nem volt mit számolni. A hajó zúgása lett az órám, a félelem…
A csend, ami öl A hajó mostanra nemcsak börtön volt, hanem valami élő, mocskos entitás. Minden rezdülését éreztem a csontjaimban, minden nyikkanását a fogaimban. Az űr csendje körülölelt, de belül, a fémtestben, a halál minden percben jelen volt. Három napja…