Carolina a Capsicora bolygó harcosa

Carolina a Capsicora bolygó harcosa II. rész XXVII. fejezet

Az Aranyfény Árnyéka

Carolina és a raj éjjel értek vissza Serrano-ba. A kapuk csendben nyíltak meg előttük, az őrök arca fáradt volt, de megkönnyebbült, amint meglátták őket. A városban mindenki aludt, csak a központi téren izzott halványan a Mag. Közelebb érve Carolina érezte: a lüktetése szinte csak pislákolás, mintha minden erejét arra fordítaná, hogy egyáltalán életben maradjon.
Moruga Papnő ott várta őket. – Tudtam, hogy nem jöttök üres kézzel – mondta, miközben végigmérte a rajt. – Mit láttatok?
Carolina mindent elmondott: a fekete tornyot, a Keserű Kódexet, Fahéj Generális szövetségét a Sárkánygyümölcs Harcossal és Sötét Kukoricával. A Papnő arca egyre komorabb lett.
– A Kódex régi, nagyon régi erő. Ha a három vezér egyszerre ír bele, a keserűség nemcsak íz lesz, hanem törvény. Minden más ízt kiszorít, és a világ… – elhallgatott, de a pillantásából tudták, mi következne.
Bétarépa és Papaja ekkor érkeztek meg Hínárköpennyel. Az algaköpenyes lassan lépett előre, és a Papnőnek nyújtott egy zöld, csillogó tárgyat. – Ez a Tengeri Mag. A tenger szíve. A keserűség már beleivódott, de még nem uralja teljesen. Ha egyesítjük a Kapocs Magjával, talán képes lesz ellenállni a Kódex hatásának.
– És mi az ára? – kérdezte Carolina.
Hínárköpeny komolyan felelt. – A Kapocs ereje nem maradhat teljes. Ahhoz, hogy új erőt kapjon, el kell engedni egy ízt. Egyetlen íz örökre eltűnik a világból.
Csend ereszkedett a térre. Savina a földre szegezte a tekintetét, Gyömbér összeszorította az öklét. – Ha egy ízt elveszítünk, felborul minden egyensúly – mondta halkan.
– Ha nem tesszük, mindent elveszítünk – vágta rá Carolina. – A kérdés az, melyik ízt áldozzuk fel.
A Papnő lehunyta a szemét. – Erről a népnek kell döntenie. Holnap napkeltekor gyűlést hívunk.
Az éjszaka lassan múlt, de senki nem aludt nyugodtan. A Mag aranyfénye halványan pislákolt, a távolban pedig, a tenger felől, halk, mély morajlás hallatszott – mintha a hullám már elindult volna, és közelebb ért volna minden lélegzetvétellel.

„Történeteket mesélek és írásban elmélkedem: hol hősök, hol árnyak szólnak általam. A Capsicora és más világok lapjain keresem az emberi lélek titkait.”

Szólj hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük