Carolina a Capsicora bolygó harcosa II. rész XXXIV. fejezet

A Csend Előtti Lépés

A torony mélyén furcsa, szinte természetellenes csend ereszkedett rájuk. A Kódex sötétzöld borítója lassan hűlt, mintha a benne kavargó erők elaludtak volna – de Carolina tudta, hogy ez csak átmeneti nyugalom. A két Mag a kezében halványan pulzált, mintha kérdezné: Hová most?
– Vissza Serrano-ba – mondta végül, de a hangjában nem volt diadal. – A városnak tudnia kell, mi történt… és mire számítson.

Bétarépa a vállára vette a Tengeri Magot. – A hullám? – kérdezte.
– Visszahúzódott – felelte Gyömbér, miközben az ajtó felé intett –, de nem tűnt el. Csak vár.

A spirálon felfelé haladva az Archívum polcai között halk reccsenések hallatszottak. Egy-egy üveg magától eldőlt, pergamenek hullottak a padlóra. Mintha az ízek önmagukban is próbálták volna megtalálni az új helyüket a világban.

A kijárathoz érve a köd eloszlott, és a Keserű-fennsík felett tiszta ég tárult eléjük. A távolban, a tenger felől, Hínárköpeny sziluettje látszott – még élt, és a partot védte a maradék hullámoktól.

Serrano-ba visszaérve a főtéren már várták őket. Moruga Papnő előrelépett, és a Mag felé nyújtotta a kezét. Carolina azonban megrázta a fejét. – Egyelőre nálunk marad. Amíg nem tudjuk, hogy a Kódex mit tervez, nem engedhetjük szabadon.
A Papnő bólintott, de a tekintetében aggodalom csillant. – Akkor gyorsan kell tanulnunk. Mert amit legyőztetek, az most figyel.

Aznap este a városban ünnepséget tartottak, de Carolina alig vett részt benne. A torony képe, Fahéj Generális szavai és a Kódex új színe folyamatosan ott vibráltak a gondolataiban. Tudta, hogy a keserűség nem tűnt el – csak más formát öltött.

A hold már magasan járt, amikor egy halk kopogás hallatszott az ajtón. Carolina kinyitotta, és egy apró, fényes szemű figura állt ott: egy Zöldcitromfiú, aki alig érte el a derekát.
– Üzenetet hoztam – mondta, és egy viaszpecsétes pergament nyújtott át.

A pecséten a Sárkánygyümölcs Harcos jele volt. Carolina feltörte, és csak ennyit olvasott:
„A Kódex nem maradt a toronyban. Következő találkozásunkkor már választott lesz, nem eszköz. Készülj.”

Carolina lassan becsukta a pergament, a szél kifújta a fáklyák lángját a folyosón. A város aludt, de ő tudta, hogy ez csak a csend előtti lépés volt.
És valahol a sötétben, a Kódex lapjai újra fordulni kezdtek.