Carolina a Capsicora bolygó harcosa II. rész XXXII. fejezet

A Torony Gyomrában

A köd sűrűbb lett, ahogy a raj közeledett a toronyhoz. A fekete falak mintha lélegeztek volna, minden egyes pulzáláskor keserű por szivárgott a repedésekből. A bejárat előtt két óriási kapuszárny állt, melyekre ismeretlen írásjelek voltak vésve. Carolina ujjai végigsimítottak a rovátkákon – a Mag-darab a mellkasában azonnal reagált, halvány aranyfényt bocsátva ki.
– Ezek nem csak díszek – mondta halkan. – Íz-pecsétek. Ha feltörjük őket, a torony tudni fogja, hogy bent vagyunk.

Gyömbér előlépett, kezében egy marék sószemcsével. – Akkor ne törjük fel. Csak fordítsuk meg.
A sóval lassan befedte a rovátkák egy részét, ezzel megváltoztatva a pecsétek jelentését. A fal halk kattanással reagált, majd a kapu résnyire nyílt, mintha meghajolna előttük.

Belépve egy hatalmas, spirálban lefele vezető csarnok tárult eléjük. A falakon polcok sorakoztak, rajtuk tekercsek, üvegek és szárított fűszerek ezrei. A levegőben egyszerre kavargott az édes, a csípős, a sós és a savanyú illat – de mindet tompította egy állandó, alattomos keserű árnyalat.
– Ez itt az Ízek Archívuma – suttogta Bétarépa. – Ha Fahéj Generális kezében marad, minden recept, minden tudás az ő uralma alá kerül.

Lépteik visszhangoztak a kőpadlón. A spirál alján halvány fény derengett – a Keserű Kódex fészke. Ahogy közeledtek, a Mag a hajó orrában hagyott aranyfénye szinte érzékelhetően követte őket, mintha egy láthatatlan híd kötötte volna össze Serrano-t a torony belsejével.

A spirál legalsó szintjén Fahéj Generális állt, oldalán Sötét Kukoricával. Közöttük a Kódex feküdt egy kőállványon, lapjai lassan forogtak maguktól, mintha a szél fújná – de itt lent nem volt szél. A betűk feketén izzottak, és minden új oldalnál egy kis hullám áradt ki, ami végigfutott a falakon.
– Már vártalak, Carolina – szólalt meg Fahéj Generális. Hangja mély, de nyugodt volt, mint a hosszú áztatásban álló fahéjrúd. – Hoztad a Magodat… és a végzetedet.

Sötét Kukorica előrelépett, kezében hosszú, ébenfa bot, melynek végén fekete selyemzászló lobogott. – Nem kell harcolni. Csak add át, és a világ egyszerű lesz. Egyetlen íz, egyetlen törvény.
Carolina előhúzta szablyáját. – Egyetlen íz nem világ. Az csak árnyék.
Fahéj Generális bólintott. – Akkor táncoljunk az árnyékban.

A Kódex lapjai felcsaptak, és a csarnokot elárasztotta a keserű hullám első lökete. A falakon a fűszerek üvegei megremegtek, a polcokról por hullott alá. A raj tagjai egyszerre érezték: a végső összecsapás elkezdődött.