Carolina a Capsicora bolygó harcosa II. rész XXVIII. fejezet

A Négy Íz Tanácsa

A hajnali fény alig csillant meg Serrano paprikaoszlopain, amikor a főtéren összegyűlt a város népe. A Mag a középen állt, mellette Moruga Papnő, Carolina és a raj tagjai. A Papnő felemelte a kezét, és a téren csend lett.
– Serrano népe – kezdte –, ma döntés előtt állunk, amilyenre még nem volt példa. A Tengeri Mag ereje csak úgy egyesülhet a Kapoccsal, ha egy ízt feláldozunk. Ha nem tesszük, a Keserű Kódex törvénnyé válik, és a világ ízei elpusztulnak.
A tömegben morajlás támadt. Egy idős Bazsalikom Mester előrébb lépett. – Ha a sósat vesszük el, a tenger és a föld íze hal meg. Ha az édeset, örökre elveszítjük a gyümölcsök lelkét. A savanyú nélkül nem lesz frissesség, a csípős nélkül nem lesz tűz a szánkban.
Petrezselyem Penge felszólalt: – Nincs jó választás. De nincs időnk tétovázni sem. A hullám közeledik.
Savina előrelépett, hangja tisztán csengett. – A csípős az, ami harcolni tanít minket, ami előre visz a veszélyben. Ha ezt veszítjük el, védtelenek leszünk. A sós nélkül elhal a test, az édes nélkül a lélek törik meg. A savanyú… talán ez a legkevésbé pusztító áldozat, de elveszítjük vele a frissességet, az egyensúlyt.
Bétarépa lassan felemelte a hangját. – Az umami az, ami összeköt mindent. De ha az egyensúly így is felborul, akkor az umami sem fog megmenteni minket.
A nép egyre feszültebben vitázott. Voltak, akik az édeset áldozták volna, mások a savanyút. Egy fiatal Mandarinhajnal-lány a tömeg széléről kiáltott: – Nem kell áldozni! Vegyük el a Kódexet, és semmisítsük meg!
Carolina felemelte a kezét, a Mag fénye visszaverődött a mellkasában lévő darabról. – Ha ezt választjuk, azonnal indulnunk kell. Nem lesz idő felkészülni, és a Keserű-fennsík nem fog minket tárt karokkal várni.
Moruga Papnő mély levegőt vett. – Akkor szavazunk. Vagy áldozunk, vagy harcolunk most, minden erőnkkel.
A téren egyszerre tört ki kiáltás, két szó hullámzott végig: – Harcoljunk! és Áldozzunk!
Carolina érezte, hogy a döntés az ő vállára nehezedik. Minden tekintet rá szegeződött, a Mag lüktetése pedig szinte szétfeszítette a mellkasát. Tudta: amit most kimond, az eldönti Serrano és az egész ízvilág sorsát.