Carolina a Capsicora bolygó harcosa II. rész XXVI. fejezet

A Kódex Hangja

Carolina jelezte Gyömbérnek és Savinának, hogy maradjanak csendben. Lassan, hangtalanul kúsztak közelebb a tetőnyílás széléhez, hogy jobban hallják, mi zajlik a torony belsejében. Fahéj Generális mély, zengő hangon olvasott a Keserű Kódexből, minden szava után fekete porpermet szállt fel, mintha az írás maga lenne a mérgezett fűszer.
– „A keserű az alap – a többi íz csak dísz rajta” – idézte. – És most, e szövetség révén, a fennsík íze örökre megváltozik.
Sötét Kukorica előrelépett. – A hullám már készül. Hínárköpeny megtette, amit kellett. A tenger keserűvé vált, és hamarosan elönti Serrano kapuit.
A Sárkánygyümölcs Harcos hideg mosollyal biccentett. – A Keserű Kódex lapjaihoz hozzáadom a saját fejezetemet. Az egyensúly nem kell többé – csak az uralom.
Carolina öklei ökölbe szorultak. A Mag-darab a mellkasában forrón lüktetett, de tudta: ha most leleplezik magukat, nem jutnak ki élve.
Savina a fülébe súgta: – Ha most nem cselekszünk, később lehet, hogy már nem lesz esélyünk.
Gyömbér azonban a fejét rázta. – Ha elpusztítjuk a Kódexet, talán megszakad a kötés, de ha kudarcot vallunk, Fahéj Generális megtudja, hogy tudjuk, mit terveznek.
Carolina mély levegőt vett, majd lassan visszahúzódott a tetőnyílástól. – Visszamegyünk Serrano-ba. Most még nem támadhatunk.
A visszaút feszült csendben telt. Minden lépésnél érezték a fennsík keserű ízét, amely mintha be akart volna ivódni a bőrükbe. Csak a Citromgerinc-hágón túl enyhült a nyomás, ott újra érezték a távolban a Serrano illatait.
Közben a Fűszerparton Bétarépa és Papaja Hínárköpeny hajóján ültek. Az algaköpenyes hírvivő lassan evezett, és közben halkan beszélt. – A tenger ura változott. A keserűség lassan elnyeli az édeset, a sósat, a savanyút és a csípőset. A hullám, ami jön, már nem víz – hanem íz, ami elfojtja a többit.
Papaja felpillantott az égre. – Akkor nincs sok időnk.
Hínárköpeny bólintott. – Ha meg akarjátok állítani, a Kapocsnak új erőt kell kapnia. De ezért valamit el kell engednetek.
A hullám moraja egyre közelebbről hallatszott, és Serrano felől mintha halvány aranyfény villant volna – a Mag még élt, de minden pillanattal gyengült.