Kézfogás Anubisszal – 4. rész Nem volt sötét. Nem is világos. Olyan átmeneti tér volt ez, mint amikor az ember egy beszélgetés közepén rájön: most valami fontos hangzik el, de még nem tudja pontosan, miért. Anubisz ott állt velem szemben,…
Kézfogás Anubisszal – 3. rész A félhomály úgy ült rá a helyiségre, mint a por egy régi könyvre. Nem volt benne semmi fenyegető, csak egyfajta csendes jelenlét — mint amikor hajnali hatkor még nem szólt bele a világ, csak te…
Kézfogás Anubisszal – 1. rész (A fáradtság árnyéka) A tér, ahol álltam, nem volt hely. Inkább olyan állapotnak tűnt, amit egy gondolat hagy maga után, amikor túl sokáig tartjuk benne a fejünkben. Valami köztes, valami határhelyzet, ahol a világ már…
Előszó – A harmincöt kérdés kapuja Vannak utak, amelyeket nem térképre rajzolnak, és nem lábak taposnak ki.Vannak ösvények, amelyek befelé vezetnek, és csak az léphet rájuk, aki elég őszintén mer kérdezni – és válaszolni is. Ez a sorozat ilyen út.…
VAN OTT KINT VALAKI? A szél hideg késsel hasított végig az arcomon, ahogy az elhagyatott vasúti hídon álltam, és a város felé néztem. Lent a rozsdás sínek között egy patkány csusszant át, majd eltűnt a sötétben. A távolban a gyárkémények…