KÉZFOGÁS ANUBISSZAL – ELŐSZÓ
Előszó – A harmincöt kérdés kapuja
Vannak utak, amelyeket nem térképre rajzolnak, és nem lábak taposnak ki.
Vannak ösvények, amelyek befelé vezetnek, és csak az léphet rájuk, aki elég őszintén mer kérdezni – és válaszolni is.
Ez a sorozat ilyen út.
Öt kapu áll előttem, mindegyik mögött hét kérdéssel.
Az öt a ciklusok száma, az átlépéseké, amikor valaki kicsit másként tér vissza, mint ahogy elindult.
A hét a mélyre fúró kérdéseké, a rétegeké, amelyek alatt ott rejtőzik valami régóta mozdulatlan.
És amikor az öt kapu végére érek, harmincöt kérdésen lépek át – egy teljes kör, amely lezár és újranyit egyszerre.
Ezek a kérdések nem tőlem születnek.
Egy alak teszi fel őket, akit nem a hús-vér beszéd köt a világhoz.
Egy őr, egy kísérő, egy olyan lény, aki az emberi árnyékot és az emberi fényt is egyformán ismeri.
Ő az, aki nem ítél, csak mérlegel.
Nem vezet, de nem is engedi, hogy elfordítsam a tekintetem a saját válaszaimtól.
A sorozat címe: Kézfogás Anubisszal.