Carolina a Capsicora bolygó harcosa II. rész VII. fejezet

A Cékla, aki tudta az umami titkát

A Tengerperem hullámai mögött lassan visszahúzódott a Mélysóbarlang kapuja, és a raj újra a nyílt vizek fölé emelkedett. A színes mag, amit az Ízfalóból kaptak, biztonságosan pihent Carolina mellett, a Mag-darab lüktetésével összhangban. Red Savina a navigációt figyelte, Sósárnyék pedig a sóáramlásokat finomhangolta, hogy egyenesen Serranóba vezessék őket.

Ám ahogy a horizonton felderengett a szárazföld, egy magányos vitorlás hajó bukkant fel, orrán mélybordó zászlóval. A vitorla anyaga úgy fénylett, mintha cékla-lével itatták volna át. A hajó lassan, de biztosan közeledett, majd oldalról a raj mellé siklott.

A fedélzeten egy magas, szilárd testű lény állt. Bőre sötétvörös, fényes, mint a frissen hámozott cékla, szemei pedig mélylilán ragyogtak. Ruházata egyszerre volt könnyed utazó-öltözet és harci vért: vállán szárított fűszernövényekből font páncél, oldalán rövid pengéjű ízkard.

– Üdv, Capsaicum-harcosok – szólalt meg barátságos, mégis határozott hangon. – A nevem Bétarép, a Cékla-fok őre.

Carolina bólintott, de a kezét a Magon tartotta. – Mi járatban a Tengerperem közelében, Bétarépa?

A cékla-harcos lehajtotta fejét, majd közelebb lépett a hajó széléhez. – Hallottam, hogy új hidat építetek az ízek között. Ez jó hír. De hallottam mást is: az umami fénye újra felragyogott, és vele együtt a veszélye is.

Savina összevonta a szemöldökét. – Az umami veszélyes?

Bétarépa elmosolyodott. – Csak akkor, ha rosszul bánnak vele. Látjátok, az umami az ötödik íz. A savanyú, az édes, a sós és a keserű után jön. Nem erősebb náluk, de más. Ő nem versenyez – összeköt. Összefonja mind a négyet, hogy harmonikus egészet alkosson. Ezért szeretjük.

– És ezért félhetünk tőle? – kérdezte Sósárnyék.

– Pontosan – bólintott Bétarépa. – Ha a négy íz közötti egyensúly nincs rendben, az umami csak felerősíti a hibát. Egy rossz harmóniát képes olyan erőssé tenni, hogy az egész világ íze torzuljon tőle. Ezért mondom: az umami nem csupán íz – ez a kötelék. És minden kötelék annyira erős, amennyire a részei tiszták.

Carolina figyelmesen hallgatta, miközben a Mag-darab lassú lüktetése mintha melegedett volna Bétarépa szavaira. – Úgy beszélsz róla, mintha tanultad volna.

– Tanultam is – felelte a cékla-harcos. – A Cékla-fok könyvtárában őrzik az Ízek Krónikáját. Ott áll: „Aki az umamit felébreszti, annak vállalnia kell a többi íz tökéletes harmóniáját.” Ha nem, az umami nem egybefon – széttép.

Savina a színes mag felé biccentett. – És szerinted ez a mag… képes lenne ilyen torzulást okozni?

Bétarépa a mag fölé hajolt, ujját nem érintve, csak körözve felette. – Igen. De ugyanúgy képes megteremteni a legtökéletesebb ízhidat is, amit valaha látott a Capsaicum-világ. A döntés rajtatok áll.

Carolina felnézett. – Akkor velünk jössz, Bétarépa. Ha tényleg ismered az umami titkát, szükségünk lesz rád.

A cékla-harcos mosolya szélesedett. – Barátság, harc és tudás – mindhármat hozom. És ha kell, megvédem a hidat attól, aki veszélybe sodorná.

A hajóik egymás mellett haladtak tovább Serrano felé, és a horizonton a Szent Mag fénye lassan egybeforrt a Tengerperem csillagsó-csillanásaival. A híd épült – de Bétarép figyelmeztetése ott lüktetett mindnyájuk fejében.