Carolina a Capsicora bolygó harcosa II. rész IX. fejezet

A megbillentett harmónia nyomában

A Szent Mag kupoláján átfutó árnyék nem volt véletlen. Carolina érezte, ahogy a Mag-darab a mellkasában idegesen változtatja lüktetését, mintha figyelmeztetni akarna. A színes mag is reagált: apró színvillanások futottak végig rajta, de nem szabályosan, hanem rángva.

Bétarépa a kőasztal fölé hajolt, ujját végighúzta a még mindig rezgő spirálmintán. – Ez nem a szentélyből indult – mondta halkan. – Valaki kívülről próbált beleszólni az ízekbe.

Sósárnyék pikkelyei megfeszültek. – Csak a híd részei reagálnak így, ha a hálón keresztül támadják őket. Ez a zavar célzott.

Moruga Papnő a Mag fölé emelte kezét, és csukott szemmel hallgatta a rezgéseket. – Nyugat felől jön… a Füstgerinc felől.

Carolina Red Savinára nézett. – Indulás.

A raj a kikötőből egyenesen a Füstgerinc irányába fordult. A vidék nevét onnan kapta, hogy állandóan finom, fűszeres pára ült a völgyek fölött – egyesek szerint ősi fűszerégetők munkája maradt így örökösen a levegőben. Ahogy közeledtek, a pára sűrűsödött, és az illatok is megváltoztak: az édes túl nehéz lett, a savanyú csípte a nyelvet, a sós fémes ízűvé vált, a keserű pedig olajos bevonatként ült meg a szájukban.

– Ez már a megbillentett harmónia – mondta Bétarépa, miközben előhúzta ízkardját. – Valaki itt manipulálja a négy ízt, hogy az umami torzítson.

A Füstgerinc egyik szurdokában apró fények villogtak. Közelebb érve kiderült, hogy nem fények, hanem lebegő fűszerkristályok voltak, amelyekből folyamatosan szivárgott az ízenergia. A kristályok körül egy karcsú alak mozgott, mintha vezényelné őket.

Carolina előrelépett, kezét a szablyán tartva. – Ki vagy, és miért bolygatod az ízeket?

Az alak lassan feléjük fordult. Testét fekete-ibolya árnyalatú bőr fedte, ami inkább tűnt füstből szőttnek, mint szilárd anyagnak. Szemei mélyen izzottak, mintha parázs lappangott volna bennük.

– A nevem Füstkörte – felelte, hangja sima, de hideg. – És nem bolygatom az ízeket. Csak felszabadítom őket a kötöttségeikből.

Bétarépa előrelépett. – A kötöttség tartja fenn a harmóniát. Amit te csinálsz, az káosz.

Füstkörte mosolya hidegebb lett. – A káosz csak az ízek valódi szabadsága. Az umami a kulcs, de ti láncot akartok tenni rá. Én széttöröm a bilincset.

A levegőben a kristályok gyorsabban kezdtek rezegni, és a környék ízei még inkább eltorzultak. Carolina érezte, hogy a Mag-darab a mellkasában fájdalmasan húzódik össze – a torzulás közvetlenül hatott rá.

– Ezt most befejezzük – mondta, és szablyáját előhúzta. Savina a hajó pajzsait emelte, Sósárnyék sószóró támadást készített elő, Bétarépa pedig a kőasztalból ismert spirálmintát idézte fel a kardjával a levegőben.

Füstkörte hátrált, de a mosoly nem tűnt el az arcáról. – Gyertek, harcosok. Lássuk, milyen az, amikor az umami a ti oldalatokon áll… és ellenetek is.