Carolina a Capsicora bolygó harcosa II. rész X. fejezet

Ízcsata a Füstgerincben

A Füstgerinc szurdokában a levegő sűrűvé vált, mintha a fűszerpára és a torzult ízek együtt akarnák megfojtani a betolakodókat. A fűszerkristályok körül lilás füstgyűrűk forogtak, minden fordulatnál újabb hullámot küldve a szurdok falainak. Carolina a Mag-darabra szorította a kezét, érezve, hogy a torzulás lüktetése az ő szívverésével akarja felülírni az övét.

– Szét kell törnünk a kristályokat – mondta gyorsan. – Ezek a torz harmónia forrásai.

Bétarépa bólintott, és előrelépett. Ízkardja a spirálminta útját követte, amit korábban a szentélyben mutatott. – Ha a spirál irányát megfordítom, a kristályok visszaveszik az eredeti rezgést.

Füstkörte nevetett. – Próbáld meg, cékla-fiú. De minden fordulatoddal az umamit is felébreszted… az én vezetésem alatt.

Savina a hajó pajzsát a szurdok belsejére nyitotta, hogy a füst ne zárja el őket teljesen. Sósárnyék a pikkelyeiből apró sóvillámokat lőtt ki, amelyek néhány kristályt darabokra robbantottak. Azonnal érezhető volt, hogy a levegő egy árnyalattal tisztább lett – de a maradék kristályok még gyorsabban forogtak, mintha pótolnák a veszteséget.

Carolina előretört, szablyájával egy csapásra kettévágott egy nagyobb kristályt. A Mag-darab forrón lüktetett, ahogy a csípős és az umami rövid időre tisztán összeért benne. Bétarépa kihasználta a pillanatot: a kardjával megrajzolta a spirál visszafordított ívét, és a rezgés végigfutott három kristályon egyszerre, megtörve Füstkörte irányítását.

– Elég! – kiáltotta a füstlény, és mindkét kezét magasba emelte. A szurdok falaiból fekete-ibolya köd tört elő, körbeölelve Carolinát és Bétarépát. Az ízek hirtelen összeomlottak körülöttük: minden csípős tompa lett, minden édes kesernyés, a sós fémes, a savanyú égető.

– Ez a torz harmónia, amit én irányítok – suttogta Füstkörte a ködben. – Ha ezt megszokjátok, többé nem lesz szükségetek szabályokra.

– A szabályok tartják életben a világot – felelte Bétarépa, és a kardját a Mag lüktetéséhez igazította. – És az umami csak akkor teljes, ha a négy íz tiszta.

Carolina a Mag erejét a mellkasából a szablyájába vezette. – Akkor megtisztítjuk!

Együtt csaptak le. Bétarépa spirálja és Carolina lángcsapása összeért, és a ködön keresztül éles, tiszta fény futott végig. A fűszerkristályok egyszerre robbantak szét, és az ízek lassan visszatértek eredeti formájukba.

Füstkörte hátrált, teste remegve vesztette el a parázsló fényt. – Ez… még nem a vég – sziszegte, majd füstfelhővé oszlott és eltűnt a szurdok mélyén.

A csapat kifújta magát. A levegő újra egyensúlyban volt, de a Mag-darab Carolina mellkasában még mindig nyugtalanul lüktetett.

– Vissza fog térni – mondta Savina. – És legközelebb jobban felkészül.

Bétarépa elrakta kardját. – Akkor nekünk is fel kell készülnünk. Ha az umamit ő akarja vezetni, minden, amit építettünk, fegyverré válhat ellenségként.

Carolina a Szent Mag irányába nézett. – Akkor a hídépítés most hivatalosan háborúvá vált.