Carolina a Capsicora bolygó harcosa II. rész Epilógus

A Híd Másik Oldala

A hajnali köd finoman takarta Serrano háztetőit. Carolina a város peremén állt, a Mag-darab a mellkasában halk, egyenletes lüktetéssel emlékeztette: az egyensúly még él. A távolban a tenger nyugodtnak tűnt, de a horizonton, ahol az ég a vízhez ért, mintha árnyalatnyi sötétebb sáv húzódott volna – a keserűség maradéka.

Bétarépa odalépett mellé, kezében a Tengeri Maggal. – Nem érzem már a hullámot… de a Kódex hiánya olyan, mint amikor a szél megáll. Tudod, hogy újra fújni fog, csak nem tudod, mikor.
Gyömbér nevetett, de a hangjában ott volt a feszültség. – Legalább most van időnk. És idővel bármit ki lehet főzni… vagy elrontani.

Savina a piactér felől közeledett, egy csapat frissen érkezett utazóval: mandarinpáncélos kereskedők, sárkánygyümölcs vándorok, sőt egy szálas, komoly tekintetű gyömbérkatona is. Mind a hírt hozták: más bolygókon is érezni kezdték a keserű íz rejtélyes változását.

– A híd nem csak Serrano-t köti össze Capsicorával – jegyezte meg Moruga Papnő, miközben csatlakozott hozzájuk. – A Kódex új gazdát kereshet. Ha megtalálja, újra kezdődik minden.
Carolina lassan bólintott. A Mag lüktetése egy pillanatra felerősödött, mintha helyeselné. – Akkor nem várunk, amíg ő lép először.

Aznap délután a főtéren összegyűltek a város lakói, és a raj nyíltan bejelentette: útra kelnek, hogy megtalálják a Kódexet, mielőtt az talál rájuk. Az út a Híd túloldalára vezet majd, ismeretlen világokba, ahol az ízek törvényei talán egészen mások.

A naplemente aranyfénye alatt Carolina hátrapillantott Serrano-ra. Nem tudta, mikor tér vissza, és milyen világ fogadja majd, ha visszatér – de biztos volt benne, hogy ez az út nem a befejezés…
…hanem a következő történet kezdete.