BESZÉLJÜNK RÓLA… XII. fejezet I. rész
12. fejezet, 1. rész – „Amikor a tükör nem azt mutatja, ami igaz”
(Testképzavarok, önbizalomhiány – 1. rész)
Reggel felkelsz.
Megnézed magad a tükörben.
És valami megmozdul benned.
Nem csodálat.
Nem szeretet.
Hanem kritika.
Elégedetlenség.
Csalódás.
– „Miért nézek ki így?”
– „Miért nem vagyok olyan, mint ők?”
– „Miért nem tudok megfelelni annak, amit látni szeretnék?”
És ez a hang – ez a belső kritikus – sokszor hangosabb, mint bármilyen bántó megjegyzés másoktól.
Mert amikor te magad hiszed el, hogy nem vagy elég jó,
akkor a legnagyobb csatát már belül elveszítetted.
De mi az a testképzavar?
A testképzavar nem egyszerűen arról szól, hogy nem szereted minden porcikádat.
Mindannyiunknak vannak napjai, amikor nem tetszik az orrunk, a hajunk, a lábunk.
De a testképzavar ennél mélyebb.
A testképzavar az, amikor torz képet alakítasz ki magadról.
Amikor úgy látod magad, ahogyan mások valójában nem.
Amikor a tükör nem a valóságot tükrözi vissza – hanem a félelmeidet, a bizonytalanságaidat, a fájdalmaidat.
Milyen érzés testképzavarral élni?
– Soha nem vagy elégedett a külsőddel, bármennyit is változtatsz.
– Állandóan összehasonlítod magad másokkal – és mindig alulmaradsz.
– Nem hiszed el a bókokat, dicséreteket – úgy érzed, csak udvariasságból mondják.
– Gyűlölöd a fényképeket, a videókat, minden olyan helyzetet, ahol kívülről látod magad.
– Úgy érzed, ha más lenne a tested, könnyebb lenne boldognak lenni.
És a legrosszabb az egészben:
a világ, amiben élünk, gyakran csak olajat önt a tűzre.
Mindenhol tökéletes testek.
Tökéletes bőr.
Tökéletes mosolyok.
És te ott állsz, nézed a képeket, a reklámokat, az influenszereket,
és egyre inkább azt érzed:
– „Én nem vagyok elég.”
De hadd mondjak valamit, amit talán túl ritkán hallasz:
A tökéletes test, amit látsz – nem létezik.
A tökéletes arc, amit irigyelsz – retusált.
A tökéletes élet, amit csodálsz – szűrt, válogatott, beállított.
És tudod, mi a még fontosabb?
Te nem a tested vagy.
Nem az számít, hány centi vagy.
Nem az számít, milyen a bőröd.
Nem az számít, hogy épp hány kilót mutat a mérleg.
A tested csak az eszköz, amivel megtapasztalod a világot.
De te több vagy, mint az eszközöd.
Te gondolat vagy.
Érzés vagy.
Álom vagy.
Nevetés vagy.
Szenvedély vagy.
És mindez nem mérhető tükörrel.
Nem mérhető centivel.
Nem mérhető kilóval.
Miért alakulhat ki testképzavar?
-
Családi minták miatt.
Ha gyerekkorodban sokszor hallottad:
– „Ne egyél annyit, kövér leszel.”
– „Ki fog rád így nézni?”
– „Tegyél már valamit magaddal.”
akkor mélyen beléd égett, hogy a tested egy állandóan kritizálandó, javítandó dolog. -
Iskolai gúnyolódás miatt.
Ha valaha csúfoltak a külsőd miatt,
még ha csak „viccből” is,
az örökre nyomot hagyhat benned.
Mert a szavak, amiket kimondanak,
könnyen belső igazsággá válnak. -
Média, közösségi média torz képei miatt.
A képernyőn látott világ nem valóság.
Filterek.
Szerkesztések.
Beállított pózok.
De ha ezt látod nap mint nap, könnyű azt hinni, hogy ez az alap.
És ha te nem vagy ilyen, akkor „rossz vagy.” -
Saját belső bizonytalanság miatt.
Mindenki vágyik arra, hogy szeressék, elfogadják.
És ha azt hisszük, hogy a szeretet feltétele a tökéletes test,
akkor könnyen ellenségünkké válik a saját tükörképünk.
És a legfájdalmasabb:
A testképzavar nem múlik el attól, hogy lefogysz, izmosabb leszel, más frizurát csináltatsz.
Mert nem a testeddel van a gond –
hanem azzal, ahogyan látod magad.