Carolina a Capsicora bolygó harcosa II. rész XIX. fejezet

Vissza a Serrano-ra

A kijárat után a köd lassan eloszlott, és a Serrano-hegyek lábánál friss, fűszeres szél csapta meg az arcukat. A levegőben rozmaring és friss koriander illata kavargott, a távolban pedig már látszott Serrano főkapuja, amelyet erős, vörös színű paprikaoszlopok tartottak.
– Ha ideérünk az esszenciával, Moruga Papnő képes lesz beépíteni a kapcsok védelmébe – mondta Carolina, miközben a Mag-darabot óvatosan a mellkasához szorította. – Onnantól Füstkörtének sokkal nehezebb dolga lesz.
Bétarépa kezében az üvegcsével lassított. – Csak attól félek, hogy ő is tudja ezt. És nem fogja feladni, amíg meg nem szerzi.
A város kapujánál egy magas, lila tollas köpenyt viselő alak várta őket. Fején apró hagymákból font koronát viselt, szemei komolyan csillogtak.
– Hagymás Hadnagy – biccentett Savina. – Rég láttalak.
– És reméltem, hogy nem ilyen hírekkel találkozunk újra – felelte a hadnagy. – Serrano alatt mozgolódik valami. A föld remeg, és a kapocs lüktetése felgyorsult.
Petrezselyem Penge lépett előre. – Ez azt jelenti, hogy Füstkörte már közel van.
A hadnagy a csapatra nézett. – Akkor gyorsan kell mozognunk. Kövessetek.
A város utcáin átvezetve a raj minden lépésnél érezte, hogy az esszencia egyre jobban rezonál a Mag-darab lüktetésével. A színek élénkebbé váltak, az árnyékok viszont hosszabbak lettek, mintha az idő lassulna. A központi térre érve a Papnő már várta őket, körülötte hatalmas kőoszlopok álltak, mindegyiken az ízek szimbólumai vésték.
– Végre – sóhajtott fel Moruga Papnő, amikor meglátta az üvegcsét. – Ez az esszencia képes arra, hogy minden kapcsot egyszerre erősítsen meg.
– És ha beépítjük, mennyi időnk lesz, mielőtt Füstkörte újra próbálkozik? – kérdezte Carolina.
– Attól függ – felelte a Papnő. – Ha az esszencia teljesen összehangolódik a Maggal, talán hónapokig, talán évekig. De… – itt elhallgatott.
– De? – szorította a szót Bétarépa.
– De ha valaki közvetlenül megérinti a Magot rossz szándékkal, az esszencia azonnal meginog, és a védelem összeomlik.
Hirtelen a föld ismét megremegett, ezúttal sokkal erősebben. A főkapu felől távoli kiáltások hallatszottak, majd sötét füst kúszott fel az égbe.
Gyömbér Viharcsomó azonnal megmarkolta fegyverét. – Ez ő.
A Papnő a csapatra nézett. – Döntsetek. Most azonnal beépítjük az esszenciát, vagy előbb megpróbáljuk feltartóztatni?
Carolina a többiekre pillantott, majd a mellkasában lüktető Magra. – Ha most nem építjük be, lehet, hogy sosem lesz rá alkalom.
Bétarépa bólintott. – Akkor állítsuk be… és imádkozzunk, hogy ne legyen késő.