Carolina a Capsicora bolygó harcosa II. rész XXIV. fejezet

A Keserű-fennsík Árnyai

Carolina, Gyömbér és Savina a Citromgerinc-hágón túl egy szürke, szélfútta fennsíkra értek. A levegő hideg volt, és furcsa, tompa íz ült a nyelvükön, mintha a szél minden aromát kiszívott volna belőlük. A talajon sötét repedések futottak, bennük lassan kúszó, fekete porral.
– Ez nem természetes – mondta Gyömbér, lehajolva megérinteni a port. – Olyan, mintha… fahéj és hamu keveréke lenne.
A távolban árnyék mozgott. Először egyetlen alaknak tűnt, de ahogy közelebb értek, kiderült: három kisebb lényből állt, mind más-más alakban. Az egyik szúrós levelű és hosszú szárú, mintha egy szárított fűszernövény életre kelt változata lenne. A másik gömbölyű, mint egy aszalvány, bőre mélybordó és repedezett. A harmadik egy alacsony, izmos alak, csípős illattal körbelengve.
– Megállni! – mordult rájuk a legnagyobb. – A fennsík a miénk.
Carolina előrelépett. – Nem a tiétek, hanem minden íz otthona. Mi a Kapocs védelmében járunk.
Az aszalványalak halkan felnevetett. – Kapocs? Az itt nem ér semmit. A fennsík ízét a Keserű Kódex írja. És a Kódexet most Fahéj Generális írja újra.
Savina előrántotta fegyverét. – Akkor talán beszéljük meg, hogy mi marad meg belőletek, ha végeztünk.
A csata rövid, de kemény volt. Gyömbér a csípős illatú támadót semlegesítette egy erős, keserű lökéssel, Savina lángja pedig felperzselte a fűszernövény-alakot. Az aszalványalak azonban elmenekült, a széllel együtt eltűnve a horizonton.
Carolina egy pillanatra a távolba nézett, és megpillantotta: egy sötét torony emelkedett a fennsík közepén. A tetején fekete zászló lobogott, rajta a Keserű Kódex jele – egy összefonódott, repedt Kapocs-szimbólum.
– Ott van – mondta halkan. – Fahéj Generális új erődje.
Közben a Fűszerparton Bétarépa és Papaja a kikötőbe értek. A part mentén egyetlen bárka ringott, fedélzetén egy alak ült: magas, karcsú, bőre mélyzöld, mintha tengeri algából szőtték volna.
– Ha oda mentek, ahova gondolom – szólt az alak –, jobb, ha tudjátok: a víz már az ő oldalukon áll.
Papaja összehúzta a szemét. – És te ki vagy, hogy ezt tudod?
– Hínárköpeny. A hullámok hírvivője. És a következő ár, ami jön, nem vízből lesz… hanem keserűből.
A szavai után a tenger moraja mélyebb, komorabb hangra váltott, mintha maga a víz is megerősítené a figyelmeztetést.