Carolina a Capsicora bolygó harcosa II. rész XI. fejezet

A híd háborúja

A Füstgerinc mögött a nap lassan süllyedt a horizont alá, a levegő aranyló fényben úszott, de Carolina tudta, hogy ez a nyugalom csak látszat. A Mag-darab a mellkasában még mindig zaklatott ütemben lüktetett, mintha a Füstkörte által hagyott torzulás nem tűnt volna el teljesen.
A raj visszatért Serrano szentélyébe, ahol Moruga Papnő várta őket. A Szent Mag kupolája halványabbnak tűnt, és a színes mag, amelyet az Ízfalótól kaptak, tompább fényt árasztott.
– Mi történt? – kérdezte a Papnő, amint meglátta őket.
Bétarépa előrelépett. – A híd alapjai megsérültek. Füstkörte beavatkozott a harmóniába, és az umami így a torz ízeket is felerősítette. Bár sikerült megtisztítani a Füstgerincet, a hatás nyoma megmaradt.
Carolina a Magra tette a kezét. – Olyan, mintha a híd egyik pillére inogna. És ha Füstkörte újra támad, könnyebben megtöri.
A Papnő lassan bólintott. – Akkor a hídnak nemcsak épülnie kell, hanem védeni is kell. Ez háború lesz.
Savina a térképet a falra vetítette. – A híd három fő pillére: Capsicora csípőssége, Serrano umamija, és a Tengerperem sója. Bármelyiket megtámadja, az egész szerkezet megremeg.
Sósárnyék előrehajolt. – Nem csak védekeznünk kell. Ha előbb megtaláljuk, hol próbál újra beavatkozni, elvághatjuk a torz harmónia forrását.
Bétarépa a falra rajzolt egy új jelet – egy spirált, amelyből négy sugár indult ki. – Ezek a kapcsok. A négy alapíz összekötő pontjai a hídon. Ha mind a négy tiszta, az umami nem torzulhat. De ha akár egy is fertőzött, Füstkörte átveheti az irányítást.
Carolina a csapatra nézett. – Akkor az első feladatunk az, hogy felkutassuk ezeket a kapcsokat, és megtisztítsuk őket.
Moruga Papnő az oltárhoz lépett, és apró kapszaicum-lángokat gyújtott. – Három kapocs Serranón van, egy pedig a Tengerperem mélyén. De vigyázzatok: ha Füstkörte tudja, hogy ezekért indultok, csapdát állít.
Savina elmosolyodott. – Akkor reméljük, hogy állít is. Legalább tudni fogjuk, hol van.
Carolina felkapta a szablyáját, a Mag-darab pedig forrón felizzott a mellkasában. – Induljunk. Ha a híd háborúvá vált, mi leszünk azok, akik megnyerik.
A szentély ajtaja kinyílt, és a raj kilépett a Serrano éjszakába. A csillagok felettük úgy ragyogtak, mintha mindegyik egy-egy tiszta íz szikrája lett volna – és mindet meg kellett őrizni, mielőtt a torzulás elérhetné őket.