Carolina a Capsicora bolygó harcosa II. rész XV. fejezet

A Harmadik Kapocs csapdája

A harmadik kapocs Serrano és a Tengerperem között, a Sárkánygerinc-kanyon mélyén feküdt. A helyet sárkánygyümölcs-mintás sziklák szegélyezték, lilás és rózsaszín árnyalataikkal úgy festettek, mintha maga a föld kérge is gyümölcshúst hordozna. A levegőben fémes íz kavargott, amit Carolina azonnal a torz harmónia nyomaként ismert fel.
– Füstkörte járt itt – mondta, miközben a Mag-darabot szorosabban a mellkasához szorította.
Savina felemelte a távcsövét, és a kanyon bejáratát fürkészte. – Nem csak járt. Vár.
A sziklák árnyékából mozgás bontakozott ki: egy magas, pikkelyes alak, testét szúrós, zöld pikkelypáncél borította, amit rózsaszín pettyek tarkítottak. A szemében szelíd, de határozott fény égett.
– A nevem Sárkánygyümölcs Lándzsa – mutatkozott be. – Én őrzöm a kapcsot, amíg bírja a szívem. De most a kapocs mérgezett, és a méreg lassan engem is elér.
Bétarépa közelebb lépett. – Milyen méreg?
– Nem anyag, hanem íz – felelte Lándzsa. – A csípős itt nem tüzes, hanem tompa. Az édes túl fényes, a sós pedig nyers. Olyan, mintha mindegyik megpróbálna a másik fölé kerekedni.
Gyömbér Viharcsomó összefonta karjait. – Ez Füstkörte munkája. Megosztja az ízeket, hogy az umami ne találja a helyét.
A kanyon közepén kőből vájt medence állt, benne fémesen csillogó folyadék kavargott. Petrezselyem Penge előhúzta hosszú pengéjét. – Ha megpróbáljuk megtisztítani, számítsatok ellencsapásra.
– Úgyis számítunk – felelte Savina.
A csapat felállította a spirálasztalt. Carolina a csípőset helyezte középre, Papaja az édeset, Sósárnyék a sót, Bétarépa a savanyút, Gyömbér a keserűt. Sárkánygyümölcs Lándzsa a lándzsáját a spirál széléhez érintette, hogy összekösse a kapocs szívével.
Amikor a spirál életre kelt, a kanyon falai felmorajlottak. A levegő sűrűsödött, és a füst, mint egy élőlény, a medence fölé gomolygott. Füstkörte alakja formálódott ki, szemei parázsként izzottak.
– Nem tanultok, csak makacskodtok – sziszegte. – Az umami az enyém lesz.
Egyetlen mozdulatával a spirál minden ízét megpróbálta összekeverni, hogy felismerhetetlen, kaotikus massza legyen. A Mag-darab Carolina mellkasában hevesen vert, mintha könyörögne, hogy tartsák egyben.
– Ne engedjétek, hogy összekeverje! – kiáltotta Bétarépa, és újra megrajzolta a spirál vonalát, ezzel visszaterelve az ízeket a helyükre.
Gyömbér Viharcsomó mély, lassú léptekkel a spirál körül mozgott, ritmust adva, Sárkánygyümölcs Lándzsa pedig lándzsájával apró fényhidakat szúrt a színek közé, hogy azok ne érjenek össze. Papaja énekelni kezdett, a hangja lágyan különválasztotta a rétegeket.
Füstkörte dühödten felkiáltott, teste vibráló füstfelhővé robbant, majd visszahúzódott a kanyon mélyébe. A spirál fénylőn állt, a kapocs lüktetése újra egyenletes lett.
– A harmadik is áll – mondta Carolina. – Egy maradt.
– És az a legnehezebb lesz – felelte Lándzsa. – A negyedik kapocs a Mag szívében van. Ha ott hibázunk, az egész híd összeomlik.