„Bazdmeg, én vagyok a felnőtt.” 4. rész

A negyedik nagy pofon akkor jött, amikor rájöttem, hogy az életet nem lehet kibekkelni.
Nem lehet csak úgy félgőzzel létezni, hogy majd „valahogy lesz”.
Mert tudod, mi lesz? Az lesz, hogy egyszer csak a tested, az agyad vagy az idegeid mondják, hogy bazdmeg, én ebből kiszálltam.

Emlékszem, amikor először kaptam azt az érzést, hogy ha így folytatom, elcsesztem mindent.
A munka csak viszi az erőt, a szabadidőmben zombiként ülök, a hétvégéim meg arról szólnak, hogy próbálom túlélni a hétfőt.
És közben meg magamat nyugtattam:

• „Majd jobb lesz.”

• „Majd egyszer lesz időm magamra.”

• „Majd nyaraláskor kipihenem.”

A lófaszt.
Soha nem lesz jobb magától.
A tested előbb-utóbb bekopog, hogy „figyelj, haver, ez így nem megy”, és ha akkor se hallgatsz rá, akkor majd odabassza az ajtót.

Nálam ez úgy jött, hogy egyik nap konkrétan a konyhapadlón ültem, és azon gondolkodtam, hogy mi a faszt csinálok én az életemmel?
És nem volt jó válasz.

Ekkor kezdtem el apránként változtatni.
Nem nagy dolgok, mert azok csak stresszelnek.
Csak ilyen apró szarságok:

• Több alvás, még ha más kárára is.

• Nem vállalok be minden szívességet másoknak.

• Igenis van időm egy kávéra, nyugalomban, telefon nélkül.

És tudod, mi történt? Elkezdtem élni.
Nem, nem lettem milliomos, nem lett a világ szebb, de belül valami megnyugodott.
És rájöttem, hogy ha én nem figyelek magamra, senki nem fog.
A főnököt nem érdekli, ha kipurcanok.
A szomszédot se érdekli, hogy boldog vagyok-e.
Ez az én melóm, bazdmeg.

Az élet kurvára nem főpróba.
Nincs olyan, hogy majd holnap kezdem el élvezni.
Mert lehet, hogy holnap már nem tudod.
Ez nem ijesztgetés, hanem tény.
És ha van valami, amit megtanultam, az az, hogy nem szabad megvárni, amíg az élet lecsap a hátadra egy baseballütővel.

Azóta, ha akarok, eszem egy szelet tortát bűntudat nélkül.
Ha fáradt vagyok, alszom délután.
És ha valami nem érdekel, akkor nem csinálom csak azért, hogy másnak megfeleljek.
Mert a nap végén úgyis csak én vagyok magammal.
És végre szeretek magammal lenni.