BESZÉLJÜNK RÓLA… II. fejezet V. rész

„Az első szerelem: öröm, fájdalom, és valami köztes túlélés”
(Kapcsolati problémák – 5. rész)

Az első szerelem olyan, mint amikor először eszel chilit, mert azt mondják, menő – aztán tíz perc múlva ordítasz a vécén ülve, hogy „miért nem figyelmeztetett senki?!”
Mindenki azt mondja, hogy „szép élmény lesz”, „pillangók a gyomorban”, meg „rózsaszín köd”, csak valahogy senki nem szól, hogy a köd néha nagyon is sűrű, fojtogató, és tele van szívzúzó kérdésekkel:
„Miért nem ír vissza?”
„Miért néz máshogy rám?”
„Miért érzem, hogy megőrülök, pedig még nem is történt semmi?”

Az első szerelem nem csak rózsaszín – sokszor inkább véreslila.
Tele van bizonytalansággal.
– A testeddel: „Tetszem neki?”
– A viselkedéseddel: „Nem vagyok túl rámenős? Vagy pont hogy nem elég?”
– A gondolataiddal: „Tényleg ez az? Vagy csak beképzelem?”

És közben egy folyamatos érzelmi hullámvasúton vagy, ahol tíz perc alatt tudsz eljutni a „tökéletes ez az egész” állapottól a „soha többet nem bízom senkiben” szintig.
És senki nem mondja, hogy ez normális. Pedig az. Teljesen.

A szerelem – különösen az első – nem kontrollálható.
Nem logikus. Nem kiszámítható.
Nem lehet rá felkészülni.
És igen, fájni is tud. Nagyon.

Mert amikor beleteszed az érzelmeidet, az idődet, a gondolataidat – és aztán a másik nem úgy válaszol, vagy eltűnik, vagy megbánt – az nem csak egy csalódás.
Az egy darab magadból, amit odaadott valakinek… és nem kaptál vissza.

És itt jön a neheze:
Mit csinálsz, ha a másik nem úgy szeret, ahogy te szeretnél?
Először próbálod megmagyarázni magadnak.
– „Biztos elfoglalt.”
– „Mostanában sok a dolga.”
– „Lehet, hogy nem vette észre az üzenetemet.”

Aztán jön a düh:
– „Minek írtam rá egyáltalán?”
– „Mi a fasz baja van?”

És végül a fájdalom:
– „Mi a baj velem?”

De a válasz sokszor nem rólad szól.
Hanem arról, hogy nem mindenkinek ugyanott van a szíve.
Te ott vagy már a kilencedik fejezetben – ő még a tartalomjegyzéknél.
Te már kimondanád – ő még fél elolvasni.

És ez nem mindig gonoszság.
Néha egyszerűen csak nem egymás ideje vagytok.

És ez az első szerelem legkeményebb leckéje:
A szeretet nem mindig kölcsönös. És ettől még lehet valódi.

De figyelj ide: az, hogy valaki nem úgy szeretett, ahogy te szerettél volna, nem tesz téged kevesebbé.
Nem vagy rosszabb. Nem vagy túl sok. Nem vagy furcsa.
Egyszerűen csak nem ő volt az, aki látni tudta azt, ami benned van.
És ez nem a te hibád.

De akkor mit csinálj ezzel az érzéssel, ami úgy mardossa a gyomrodat, mintha egy érzelmi krokodil költözött volna bele?
Először is: ne szégyelld.
Aki azt mondja, hogy „az első szerelem nem számít”, az vagy nem élte át, vagy nem mer rá emlékezni.

Ez igenis számít.
Aki először mozgatja meg a lelkedet, az nyomot hagy.
És igen, lehet, hogy ez a nyom fáj. De később tanulság lesz.

A következő részben megnézzük, hogyan lehet továbbmenni – nem csak túlélve, hanem tanulva ebből az egész kavalkádból.
Mert az első szerelem nem feltétlenül az örök, de lehet a legfontosabb.
Ha engeded, hogy tanítson – nem arról, hogy milyen a másik, hanem arról, ki vagy te valójában, ha szeretsz.