BESZÉLJÜNK RÓLA… VII. fejezet IV. rész

7. fejezet, 4. rész – „Amikor végre nem ellenfeled vagy, hanem szövetségesed”

(Szorongás, pánik, megfelelési kényszer – 4. rész)
A szorongás egyik legmélyebb gyökere az, amikor saját magad ellen fordulsz.
Amikor a hibáidra, a gyengeségeidre, az érzéseidre úgy nézel, mint ellenségre.
Amikor minden elrontott szó, minden félresikerült mozdulat után ostorozod magad:
– „Hülye vagy.”
– „Miért nem tudsz normális lenni?”
– „Megint elrontottad.”

És ilyenkor a belső világod olyan, mintha egy bírósági tárgyaláson lennél –
de te vagy a vádlott is, meg a bíró is.
És a védelem sosem szólal fel.

De van egy jó hír:
nem vagy köteles egész életedben saját magad vádlója lenni.
Lehetsz a szövetségesed is.
Lehetsz az, aki megérti, aki támogatja, aki felemeli saját magát, amikor kell.

De hogyan?
Hogyan válsz saját magad ellenségéből a legnagyobb szövetségeseddé?

1. Kezdd azzal, hogy észreveszed a belső hangodat.
   Nem tudsz megváltoztatni valamit, amit nem is ismersz.
   Figyeld meg:
   – Hogyan beszélsz magadhoz, amikor hibázol?
   – Milyen szavakat használsz?
   – Inkább bántod vagy inkább bátorítod magad?
   Nem baj, ha az első válasz ijesztő.
   A felismerés mindig az első lépés a változás felé.

2. Képzeld el, hogy a legjobb barátoddal beszélsz.
   Ha a barátod hibázna, összeomlana, félelmei lennének, mit mondanál neki?
   – „Hülye vagy”?
   – „Nem érsz semmit”?
   Vagy inkább azt:
   – „Semmi baj, mindenkinek vannak rossz napjai.”
   – „Nem ettől vagy kevesebb.”
   – „Büszke vagyok rád, hogy próbálkozol.”

A belső beszéded is megérdemli ugyanezt az együttérzést.
Te is megérdemled.

3. Cseréld le a régi hiedelmeket új, egészséges igazságokra.
   Nem elég csak felismerni a mérgező hiedelmeket – új mondatokat kell helyettük ültetni.
   Például:
   – A „Csak akkor vagyok szerethető, ha tökéletes vagyok” helyett:
   „A szeretet nem a hibátlanságomról szól, hanem rólam.”
   – A „Mások véleménye határozza meg az értékemet” helyett:
   „Az értékem belőlem fakad, nem a külső elismerésből.”
   – A „Ha nemet mondok, önző vagyok” helyett:
   „A határaim védelme a legnagyobb ajándék, amit magamnak adhatok.”

Nem baj, ha ezek az új mondatok eleinte idegenül hangzanak.
Nem baj, ha nem hiszel bennük azonnal.
Ahogy a mérgező hiedelmek is sok év alatt épültek be, úgy az egészséges hiedelmek is gyakorlást igényelnek.

4. Ünnepeld meg a kis győzelmeket.
   Nem kell várni a nagy áttörésre.
   Már az is hatalmas lépés, ha egy nap észreveszed, hogy bántanád magad – és helyette megállsz.
   Már az is győzelem, ha egy pánikos helyzet után nem azt mondod:
   „Hülye vagyok”,
   hanem azt:
   „Büszke vagyok magamra, hogy átvészeltem.”

Minden apró változás számít.
És minden apró változás hozzáad a belső szabadságodhoz.

5. Ne várd meg, hogy „elég jó” legyél ahhoz, hogy szeresd magad.
   Nem leszel „elég jó”, amikor elég ügyes leszel, elég szép leszel, elég bátor leszel.
   Te most vagy elég jó.
   Most.
   Ebben a pillanatban.
   A hibáiddal, a félelmeiddel, a nehézségeiddel együtt.

És tudod, mit jelent szövetségesnek lenni saját magaddal?
Azt, hogy amikor jön a pánik, a szorongás, a kétség, nem az lesz az első reakciód, hogy elítéled magad.
Hanem az, hogy megfogod saját magad kezét, és azt mondod:
„Nem vagy egyedül. Itt vagyok veled. És átmegyünk ezen együtt.”

A következő részben arról lesz szó, hogyan tudod felépíteni a mindennapjaidban azt a rendszert, azt a belső rutint, ami segít kezelni a szorongást, és erősíti benned azt az érzést, hogy nem vagy kiszolgáltatva az érzéseidnek – hanem te vagy az irányító.