BESZÉLJÜNK RÓLA… VII. fejezet II. rész

7. fejezet, 2. rész – „Amikor a tested szól helyetted: a szorongás jelei”

(Szorongás, pánik, megfelelési kényszer – 2. rész)
Sokszor azt hisszük, a szorongás csak a fejünkben van.
Hogy ha elég erősek vagyunk, elég pozitívak, elég tudatosak, akkor „legyőzhetjük.”
De a szorongás nem csak gondolat.
A szorongás testi reakció is.
És sokszor a tested már akkor jelez, amikor még azt hiszed, hogy „minden rendben.”

Figyeld meg magad.
Nem kell pánikrohammal indulnia.
Néha sokkal alattomosabban jelentkezik:
– Szapora szívverés, amikor semmi különös nem történik.
– Feszülő gyomor, mintha valami rossz hírre várnál.
– Kézremegés vagy izzadó tenyér, ha beszélni kell mások előtt.
– Nehéz légzés, amikor új helyzetbe kerülsz.
– Hirtelen jött szédülés vagy ájulásérzés, amikor egyedül maradsz.
– Állandó izomfeszültség, mintha mindig ugrásra készen állnál.

És ezek nem „kitalációk.”
Nem „hiszti.”
Nem „gyengeség.”
Ezek jelek.
A tested jelez, hogy túl sokáig cipeltél túl nagy terhet.

És a legrosszabb, amit ilyenkor tehetsz, ha figyelmen kívül hagyod.
Ha azt mondod magadnak:
– „Csak bebeszélem.”
– „Másoknak is nehéz, nekem is ki kell bírnom.”
– „Majd elmúlik.”

Mert a szorongás nem múlik el magától.
Ha nem foglalkozol vele, erősödik.
Ha nem hallgatsz rá, kiabálni kezd.
Ha nem veszed komolyan, pánikroham formájában törhet rád.

Ezért fontos felismerni a jeleket időben.
Nem azért, hogy még jobban megijedj – hanem hogy elkezdj máshogy reagálni.

Mit tehetsz, ha észreveszed a szorongás jeleit?

1. Ne akard azonnal eltüntetni.
   A szorongás nem ellenség.
   A szorongás üzenet.
   Azt mondja: „Valami túl sok lett. Valami túl nehéz. Valami nem jó így.”
   Ha csak el akarod nyomni („nem gondolok rá, nem létezik”), azzal nem oldod meg – csak mélyebbre ásod.

2. Ne azonosítsd magad a szorongással.
   Nem te vagy a szorongásod.
   Nem az határoz meg.
   Nem te vagy „az a gyerek, aki szorong.”
   Te egy ember vagy, akinek épp szorongó érzései vannak – és ezek az érzések változhatnak.

3. Címkézd meg az érzést.
   Amikor érzed, hogy valami nem oké, próbáld meg nevén nevezni:
   – „Most félek.”
   – „Most szorongok.”
   – „Most aggódom.”
   A megnevezés már önmagában csökkenti az érzelem erejét.
   Mert amit megnevezel, azt már nem kell titokban cipelni.

4. Kapcsolódj vissza a testedhez.
   Szorongáskor sokszor „kimenekülünk” a testünkből – csak a fejünkben vagyunk, forgatjuk a rémképeket.
   Állj meg egy pillanatra.
   Érezd a talajt a lábad alatt.
   Érezd, ahogy levegőt veszel.
   Érezd, ahogy mozognak az izmaid.
   A test jelenléte lehorgonyoz a valóságban – nem a félelemképzeletben.

5. Adj helyet az érzéseknek.
   Nincs rossz érzés.
   Minden érzés egy információ.
   Ha megengeded magadnak, hogy érezd a félelmet, a bizonytalanságot, a szomorúságot – az érzés jön és megy.
   Ha elnyomod, bent ragad.
   És minél tovább marad bent, annál jobban mérgez.

És tudod, mi a legbátrabb dolog, amit tehetsz?
Nem az, hogy sosem félsz.
Hanem az, hogy nem hagyod, hogy a félelem diktálja az életedet.

A következő részben arról lesz szó, hogy mi áll a szorongás mélyén:
mik azok a belső hiedelmek, amik miatt folyton bizonytalannak, kevésnek, hibásnak érzed magad –
és hogyan tudod ezeket a hiedelmeket elkezdeni átírni, lépésről lépésre.