BESZÉLJÜNK RÓLA… VI. fejezet I. rész

6. fejezet, 1. rész – „A tested a tiéd – és senki másé”

(Test, nem – és határok – 1. rész)

Sokan azt hiszik, hogy a határok valami ellenséges dolog.
Mintha azt jelentené: „Utállak”, „Ne szólj hozzám”, „Nem érdekel, mit akarsz.”
Pedig a határok nem falak – hanem védővonalak.
Olyanok, amik azt mondják:
„Ez vagyok én.
Idáig jöhetsz.
Onnantól pedig tisztelet kell.”

És a legelső és legfontosabb határ: a saját tested fölött való rendelkezés.
A tested nem tartozik senkinek.
Nem tartozik a szüleidnek.
Nem tartozik a barátaidnak.
Nem tartozik a szerelmednek.
Nem tartozik a tanárodnak, az iskolának, a világnak.
A tested a tiéd. És csak a tiéd.

És ez nem csak szép szavakból áll.
Ez konkrét jogokból áll.
Jogod van azt mondani:
– „Ne érj hozzám.”
– „Nem akarom.”
– „Most nem esik jól.”
– „Állj.”
– „Elég volt.”

Jogod van nemet mondani akkor is, ha:
– az illető azt mondja, hogy „de hát csak játék”
– azt mondja, hogy „de hát szeretlek”
– azt mondja, hogy „ha tényleg törődsz velem, akkor megteszed”
– azt mondja, hogy „de hát mindenki ezt csinálja”
– azt mondja, hogy „ne legyél már prűd”

A „nem” nem vitatéma.
A „nem” nem alku alapja.
A „nem” nem gyengeség.
A „nem” önvédelem.
És minden embernek – kortól, nemtől, kapcsolati státusztól függetlenül – joga van kimondani.

Nagyon sok fiatal érzi azt, hogy ha nemet mond valamire, akkor elveszít valakit.
– Ha nemet mondok a csókra, elhagy.
– Ha nemet mondok az érintésre, kinevet.
– Ha nemet mondok a találkozóra, megsértődik.

És tudod mit?
Lehet, hogy elhagy.
Lehet, hogy kinevet.
Lehet, hogy megsértődik.
De ha valaki azért fordul el tőled, mert tiszteletben tartod a saját határaidat,
akkor nem ő volt az, aki megérdemelte a helyet az életedben.

Az igazi szeretet, az igazi barátság, az igazi törődés nem követel.
Nem kényszerít.
Nem manipulál.
Nem tesz bűntudatossá azért, mert te azt mondtad:
„Én ezt nem akarom.”

És most egy nagyon fontos gondolat:
Nem kell megmagyaráznod a nemet.
Nem kell bizonygatnod, hogy jogos.
Nem kell részletezned, hogy „miért nem akarod.”
A nem önmagában elég.
Pont.
Vesszők és indokok nélkül.

Ha te azt mondod:
– „Ne fogd meg a kezem.”
– „Ne puszilj meg.”
– „Ne küldj nekem képeket.”
– „Ne gyere ilyen közel.”
akkor az a másik ember dolga, hogy tiszteletben tartsa.

És ha nem tartja tiszteletben?
Akkor nem te vagy a hibás.
Hanem ő átlépte azt a határt, amit te joggal húztál meg.

Tudom, hogy nehéz.
Nehéz, mert kicsi korunktól azt tanítják:
– „Öleld meg a nagynénit, különben megbántódik!”
– „Csókold meg a rokont, különben szomorú lesz!”
– „Ne fújj száját, ha valaki megölel!”

Pedig nem az a feladatunk, hogy mások érzéseit helyezzük a saját komfortérzetünk elé.
Nem az a dolgunk, hogy mindenkinek megfeleljünk a testünkkel.
Az a dolgunk, hogy megtanuljuk, hogy a testünk felett mi rendelkezünk.

Ha nem akarsz valamit – nem kell megtenned.
Ha kényelmetlen – nem kell mosolyogva eltűrnöd.
Ha rossz érzésed van – jogod van kiszállni, leállítani, otthagyni.

És ebben nincs semmi szégyellnivaló.
Ez nem gyengeség. Ez erő.

A következő részben arról fogunk beszélni, hogy miért érezzük mégis olyan nehéznek a nemet mondást,
hogyan próbálják sokan „megpuhítani” vagy megkérdőjelezni a határaidat,
és hogyan tudod megtanulni, hogy a te komfortod nem alku tárgya.