AZ ÚJ VILÁG ÁRNYAI - TIZENKILENCEDIK FEJEZET A hajnal nem hozott megnyugvást. Csak fényt. A fal repedései most már tisztán látszottak, a kövek közé ragadt fekete anyag sötét csíkokban futott végig, mint valami idegen erezet. Az emberek csendben mozogtak, mintha…
AZ ÚJ VILÁG ÁRNYAI - TIZENNYOLCADIK FEJEZET A sötét nem várta meg a hajnalt. Először csak a levegő változott meg. Nem hidegebb lett. Vékonyabb. A fal tetején álló Harcos ösztönösen megállt a mozdulat közepén, mintha valaki láthatatlan kézzel fogta volna…
AZ ÚJ VILÁG ÁRNYAI - TIZENHETEDIK FEJEZET A világ elindult. A kapu előtt a levegő olyan lett, mintha valaki láthatatlan ujjakkal feszítené szét. Nem szél volt. Nem hideg. Inkább egy idegen ritmus, ami beletapos a régi rendbe, és nem…
AZ ÚJ VILÁG ÁRNYAI - TIZENHATODIK FEJEZET A hajnal már nem arany volt. Szürke. Nem a fény hiányzott belőle, hanem az ígéret. A város fölött vékony köd ült meg, mintha a romok lehelete nem akarna felszállni. A falak repedései sötétebbnek…
Az Új Világ Árnyai – TIZENÖTÖDIK FEJEZET A város éjjel nem aludt. Csak elcsendesedett, mint egy állat, ami rájött, hogy a bozótban nem a szél zörög. Kaelen a fal tövében maradt, még akkor is, amikor a többiek lassan…