Kedves Olvasóim!

Szeretnék kérni tőletek egy kis türelmet.

Gondolom várjátok már a Memoár egy teremtmény tollából utolsó két fejezetét, amelyekkel végleg lezárom ezt a történetet. Higgyétek el, én is alig várom, hogy eljussunk a befejezéshez, de az elmúlt időszakban az élet egy egészen másik, nagyon fontos projektet sodort elém.

A családommal nemrég vásároltunk egy házat, amely jelenleg komoly felújításon és átalakításon megy keresztül. A munkák jelentős részét én magam végzem, mindezt a főállás mellett, így a szabadidőm szinte teljes egészében a ház körül telik. Emiatt most sajnos nem tudok annyi időt szánni az írásra és a nagyobb bejegyzésekre, mint amennyit szeretnék.

A jó hír viszont az, hogy a munkálatok szépen haladnak. Ha minden a terveink szerint alakul, akkor szeptember végére, legkésőbb október elejére már be tudunk költözni az új otthonunkba. Addig is igyekszem minden adódó szabad percet kihasználni, hogy a Memoár egy teremtmény tollából utolsó előtti és befejező fejezete méltó lezárást kapjon, és felkerülhessen az oldalra.

A történet tehát nincs félretéve, és végképp nincs elfelejtve. Egyszerűen most egy olyan időszakot élünk, amikor  a felújítás és a családi teendők minden energiámat lekötik. Tudom sokan hosszú ideje követitek ezt a történetet, és ezért különösen fontos számomra, hogy a befejezése ne kapkodva, hanem olyan minőségben készüljön el, amilyet ti is megérdemeltek.

Szeretném megköszönni minden régi olvasómnak, hogy kitartotok mellettem, és ugyanilyen hálás vagyok azoknak is, akik csak most találtak rá a blogra. A támogatásotok rengeteget jelent számomra, és mindig emlékeztetnek arra, hogy érdemes folytatni.

Amint elkészül a ház, és végre beköltözünk, újult erővel térek vissza. Nemcsak a történet lezárásával, hanem új  projektekkel és sok-sok friss tartalommal is készülök.

Köszönöm a türelmeteket, a bizalmatokat és azt, hogy velem vagytok ezen az úton is. Hamarosan találkozunk a történet utolsó két fejezetével.