„Amikor semmi nem jön, de mégis történik valami” 2. rész

A második kávé már forró. Azt érzem, hogy lassan nem a koffein ébreszt, hanem a gondolat, hogy ha most sem írok semmit, akkor ez a nap is megy a levesbe. És a levesről eszembe jut, hogy az élet tulajdonképpen pont olyan, mint egy babgulyás: ha csak vizet és babot teszel bele az  kurvára nem lesz élvezetes. Kell bele egy kis füstölt hús, egy kis paprika, egy kis káromkodás, amikor kifut, és a végén egy adag szeretet, amitől mindenki repetázik.

Az utóbbi időben sokat gondolkodom azon, hogy az emberek miért várják mindig a nagy csodát, miközben a hétköznapi pillanatokban ott van az egész univerzum. Nézem a gyerekeimet, ahogy vitatkoznak valami teljesen lényegtelen hülyeségen, és rájövök, hogy ez is az élet. Pont így, zajosan, néha idegesítően, de végtelenül őszintén. És az a vicces, hogy ezekből a hétköznapi jelenetekből lesznek a legjobb sztorik – csak közben észre kell venni.

A blogírás számomra mindig egyfajta tükör. Ha szar napom van, akkor a sorokból süt a cinizmus. Ha jó napom van, akkor is lecsúszik egy-két anyád! vagy bazdmeg, mert hát ilyen vagyok, de ott van mögötte a szeretet is.
Sokszor azon kapom magam, hogy a világ elvárja: legyél pozitív, mosolyogj, csillámpónizz mindent, és sose legyél őszinte. A francokat! Az emberek nem tökéletesek, nem is kell, hogy azok legyenek. És nekem rohadtul nem hiányzik még egy álmosolyos poszt az Instagramról, ahol minden szép és csodás – miközben a valóságban valaki ugyanúgy ül a konyhaasztalnál, és azon gondolkodik, hogy mi értelme van az egésznek.

És talán ez az, amit át akarok adni ezzel a bloggal: hogy teljesen rendben van, ha nem vagy rendben.
Mert lesznek napok, amikor szétcsúszol. Lesznek napok, amikor minden idegesít. És lesznek napok, amikor csak ülsz, bámulod a falat, és érzed, hogy valami hiányzik. De pont ezek a pillanatok azok, amikből megszületik a valami. A történet. A gondolat. A felismerés.

Ahogy kortyolom a második kávét, rájövök, hogy igazából mindig történik valami, még akkor is, ha nem látod. Valami mocorog benned, mint egy apró szikra, ami egyszer csak lángra kap.
És tudod mit? Engedd, hogy lángra kapjon. Lehet, hogy először kicsit füstöl, lehet, hogy nem lesz tökéletes, de a végén az egész világodat képes megvilágítani.