„Amikor semmi nem jön, de mégis történik valami” 3. rész

Harmadik kávé. Tudom, nem kéne, de a lelkiismeretem ilyenkor úgyis alszik. A kávé gőze felszáll, és hirtelen úgy érzem, hogy a semmiből születő valami lassan formát ölt. Ez az érzés mindig olyan, mintha az ember épp kifelé mászna a saját fejéből – nem túl elegáns, de baromi felszabadító.

Van egy pillanat, amikor az ember rájön, hogy a hétköznapi káosz igazából a legjobb inspiráció. Mert a káoszban ott van minden: a gyereked ordítása, a mosatlan edények, a szomszéd flexe, és a fúrójától a fejben zakatoló gondolat, hogy „mi a faszt keresek én itt, ezzel a kávéval, ebben az életben?”
És ekkor jön a felismerés: pont ezt keresed.

Az írás – meg úgy egyáltalán, az alkotás – nem arról szól, hogy a tökéletes pillanatra vársz. Hanem arról, hogy fogod ezt a kusza, zajos, időnként idegesítő világot, és átfordítod valamivé, ami a tiéd. Egy bejegyzéssé, egy sor verssé, egy mondattá, amit ha elolvasol holnap, azt mondod: „na, ezért megérte ma is leülni a gép elé”.

Sokszor látom, hogy az emberek menekülnek a saját hétköznapjaik elől. Elbújnak a telefon mögé, vagy belefulladnak a „majd holnap jobb lesz” mantrába. A francokat lesz jobb holnap, ha ma semmit nem csinálsz. Nem kell világot váltani. Elég, ha ma egy mondatot leírsz. Egy sort. Egy gondolatot, ami őszinte.
Az élet nem a csillogó pillanatoktól lesz értékes, hanem attól, hogy néha bevalljuk: ez most ilyen szürke, de az enyém.

És itt ülök, harmadik kávé, hideg már megint, de legalább van egy cikk. Egy cikk, ami a semmiből jött. Egy cikk, ami arról szól, hogy néha nem jön semmi – és mégis történik valami.
Ha ezt most olvasod, akkor értsd meg: nincs rosszabb annál, mint amikor nem mersz nekikezdeni. A káosz, a zűrzavar, a szürkeség mind ott van, hogy megtöltsd tartalommal. Nem másnak, nem a világnak, hanem magadnak.

És ha már itt tartunk: köszönöm, hogy elolvastad. Lehet, hogy holnap megint csak ülök majd a konyhaasztalnál, káromkodom kicsit, és nem jön az ihlet. De már tudom, hogy a semmiből is lehet valami. És ha ez sikerült, akkor talán neked is sikerülni fog.
Most pedig, ha még mindig halogatsz valamit, csak mondd magadnak: oké, bazdmeg, ennyi is elég ma.