50 évesen rájöttem, hogy a pihenés nem luxus, hanem túlélés. 3. rész

A legnagyobb tanulság, amit ötven felett levontam, hogy a pihenés befektetés, nem időpazarlás.
Régen, ha leültem délután pihenni, mindig volt egy hang a fejemben: „Lusta vagy! Haszontalan vagy! Dolgoznod kéne!”
Most meg azt mondom: „Fogd be, kis hang, mert ha nem pihenek, úgy elbaszom az egész hetet, hogy öröm lesz nézni.”

Elkezdtem bevezetni apró változtatásokat:

• Lefekvés előtt fél órával már nincs telefon, nincs tévé, csak csend vagy valami nyugtató zene.

• A hétvégéket nem zsúfolom tele programokkal. Ha valaki megsértődik, hogy nem megyek át grillezni, az az ő baja, nem az enyém.

• Igyekszem mozogni, de nem eszetlenül. Sétálok, nyújtok, de nem viszem túlzásba, mert nem vagyok már húszéves Rambo.

És tudod, mi a legjobb? Hogy amikor elkezdtem pihenni, hirtelen visszajött az életkedv.
Nem egyik napról a másikra, de szép lassan. Már nem ébredek úgy, hogy „bazdmeg, ezt se élem túl”. Már nem remegek attól, hogy mi lesz holnap. És ami a legfontosabb: újra tudok nevetni a hülyeségeimen.

Mert a pihenés nem csak a testednek kell, hanem az agyadnak is. Ha mindig csak pörögsz, idegeskedsz, rohansz, akkor nem veszed észre a jó dolgokat. A családod mosolyát, a reggeli kávé illatát, vagy azt, hogy a kutyád mennyire örül, amikor végre van időd megsimogatni.

Ha ezt most olvasod, és érzed, hogy szar állapotban vagy, akkor hallgass rám: állj meg.
Ne várd meg, hogy a tested majd leállít, mert akkor már késő lesz. Pihenj, lassíts, és ne érezd magad szarnak emiatt. Nem gyengeség, hanem túlélési stratégia.