Kézfogás Anubisszal – 5. rész Nem volt már félhomály sem. Se sötét, se világos. Csak egy tér, ami nem akart többnek látszani annál, ami: egy hely, ahol nem kell sietni, nem kell bizonyítani, nem kell felkészülni semmire. Anubisz ott állt…
Kézfogás Anubisszal – 3. rész A félhomály úgy ült rá a helyiségre, mint a por egy régi könyvre. Nem volt benne semmi fenyegető, csak egyfajta csendes jelenlét — mint amikor hajnali hatkor még nem szólt bele a világ, csak te…
Kézfogás Anubisszal – 2. rész (A nyugalom kapuja) A tér ugyanaz volt, ahol legutóbb találkoztunk, mégis valahogy másként lélegzett. Mintha ezúttal nem a fáradtság hozott volna ide, hanem valami könnyebb, csendesebb rezgés. Olyan állapot, amit ritkán ad meg a reggel:…