A hajó árnyéka A csend, ami rám borult, már nem volt ugyanaz, mint korábban. Ez nem a nyugalom csendje volt, hanem valami élő, lélegző üresség, ami lassan beszivárgott a bőröm alá. A hajó figyelt. Mindig figyelt. És én éreztem, hogy…
A hajó szíve A hajó mélyén minden lépés olyan volt, mintha a saját koporsómhoz közelednék. A fém hidegét éreztem a talpam alatt, a csövek lassú zúgása pedig a fülemben lüktetett, mint egy idegen szívverés. Már nem tudtam, hogy nappal van-e…
A csend, ami öl A hajó mostanra nemcsak börtön volt, hanem valami élő, mocskos entitás. Minden rezdülését éreztem a csontjaimban, minden nyikkanását a fogaimban. Az űr csendje körülölelt, de belül, a fémtestben, a halál minden percben jelen volt. Három napja…
A végtelen gyomrában Az idő a semmiben másképp működik. Az első napok, hetek, talán hónapok egybemosódtak. A hajó belsejében nem volt nappal vagy éjszaka, csak a fémfalak, a zúgás, meg a szar neonfény, ami néha hunyorogva emlékeztetett rá, hogy még…