AZ ÚJ VILÁG ÁRNYAI - HUSZONEGYEDIK FEJEZET A szél irányt váltott. Apróság volt. Olyan, amit a legtöbben észre sem vesznek. Kaelen azonban megérezte a bőrén, mintha valaki hátulról végigsimított volna a gerince mentén. A kapcsolat reagált. Nem hanggal. Feszüléssel. A…
AZ ÚJ VILÁG ÁRNYAI – TIZENNEGYEDIK FEJEZET A város nappal más hangot adott, mint hajnalban. Nem volt hangosabb. Csak kevésbé őszinte. A nappali zaj eltakarta a félelmet, de nem tüntette el. Az emberek beszéltek, nevettek, mozogtak, mintha a mozdulat maga…
A remény rothadása A hajóban napok óta nem volt csend. Még akkor sem, amikor senki nem beszélt. A fém minden rezdülése, a szellőzők zúgása, az űr tompa csöndje a fülembe mászott. És néha… ott volt a morgás. Néha közel, néha…
UTOLSÓ NAP A FÖLDÖN A Föld bűzlött. Nem volt ebben semmi költői, semmi szép, semmi nosztalgikus. Rohadt olajszag, izzadság, szemét és égő műanyag szaga kavargott a levegőben, mintha maga az anyatermészet is elfosta volna magát utoljára, mielőtt végleg kimúlik. Az…
PUSZTÍTS EL MINDENT A város hajnali oldala úgy csillogott, mintha a pára finom üvegréteget fújt volna a téglákra. A gyárkémények közt kúszó fények hidegen remegtek, a távolban egy magasvasút felnyögött, és a sínek egyetlen hosszú mondattá nyúltak a horizont felé,…