BESZÉLJÜNK RÓLA… VIII. fejezet II. rész

8. fejezet, 2. rész

Hogyan lesz a testedből ellenség?
(Testképzavarok, étkezési problémák, önutálat – 2. rész)

Senki nem születik úgy, hogy utálja a testét.
Egy kisbaba nem néz a saját combjára undorral.
Nem nézi a hasát kritikus tekintettel.
Nem nézi a tükörben a bőrét, a haját, a súlyát.

Egy kisbaba egyszerűen van.
Szereti a saját kezét, a saját lábát, a saját lélegzetét.
Mert az az ő része. Mert természetes.

A testutálat tanult dolog.
Valahol útközben szedik össze az emberek.
Apró, alattomos mondatokból.
Gesztusokból.
Példákból.

Nézzük meg, honnan eredhet ez a mérgezett viszony a saját testünkhöz:

1. Családi megjegyzések.
   – „Lehetne egy kicsit kevesebb rajtad.”
   – „Egy kis smink nem ártana.”
   – „Kár, hogy nem olyan vagy, mint a húgod.”
   Gyakran azok, akik szeretnek minket, akaratlanul mérgezik meg az önképünket.
   Nem gonoszságból – tudatlanságból.
   Mert nekik is ezt tanították.

2. Média és közösségi oldalak.
   Retusált képek.
   Tökéletes pózok.
   Szűrők.
   Művi mosolyok.
   A „normális” testet eltorzítják egy elérhetetlen eszménnyé.
   És minden alkalommal, amikor görgetsz, tudat alatt azt üzenik:
   – „Így kéne kinézned.”
   – „Ez a sikeres ember képe.”
   – „Ez a szerethető test.”

3. Iskolai közeg, baráti társaságok.
   Gúnynevek.
   Kinevetés a tornaórán.
   Szúrós pillantások az öltözőben.
   A közös sutyorgás valaki ruhájáról, frizurájáról, bőréről.
   Olyan, mintha a „megfelelő kinézet” titkos klub lenne – és te mindig kívülálló maradnál.

4. Belső bizonytalanságok felnagyítása.
   Mindenki talál valamit, amiben bizonytalan.
   De ha ezekre rendszeresen rámutatnak, kigúnyolják, lekicsinylik,
   akkor ezek a kis sebek egyre mélyebb sérülésekké nőnek.
   És egy idő után már te magad is a sebek szemüvegén keresztül látod magad.

5. Kudarcos önértékelés a teljesítményhez kötve.
   – „Ha sikeres vagy, jó vagy.”
   – „Ha szép vagy, érsz valamit.”
   Ez a logika azt üzeni: ha nem érsz el valamit, ha nem vagy „elég jó”, akkor értéktelen vagy.
   És a test, ami nem felel meg ennek az irreális elvárásnak, automatikusan csalódás lesz.

És ezek a hatások együtt egy olyan mérgezett légkört teremtenek, amiben teljesen természetesnek tűnik, hogy utáld a tested.
Hogy büntesd.
Hogy szégyelld.
Hogy harcolj ellene.

Pedig a tested nem áruló.
Nem ellenség.
Nem a probléma forrása.

A tested az az otthon, amiben egész életedben élsz.
Az egyetlen otthonod.

És te nem vagy hibás azért, mert megmérgezték a róla alkotott képedet.
De mostantól választhatod azt, hogy elkezdesz új kapcsolatot építeni vele.

Hogyan kezdj hozzá?
Nem radikális változásokkal.
Nem drasztikus fogadalmakkal.
Nem „majd ha lefogyok/izmosabb leszek/szebb leszek, szeretem magam” típusú ígéretekkel.
Hanem apró, gyengéd lépésekkel.