Írások az életről, lélekről, hétköznapi gondolatok és érzések.
Memoár egy teremtmény tollából fejezet – A törzs A novemberi eső még sötétben érkezett meg Budapest fölé. Mire a város első villamosai elindultak a végállomásokról, az aszfalt már fényesre ázott, a háztetőkön egyenletes ritmusban kopogott a víz, és a…
KAPSZAICIN, VAGY AMIT AKARTOK! Kizárólag bátor és rátermett embereknek akik bírják a csípős ízeket A világ legcsípősebb paprikái és néhány kevésbé csípős a kezdőknek Előszó Mielőtt belevágnátok ebbe a könyvbe, szeretném elmondani, hogy nem vagyok szakértő. Nem vagyok termesztő, nem…
Kézfogás Anubisszal – 5. rész Nem volt már félhomály sem. Se sötét, se világos. Csak egy tér, ami nem akart többnek látszani annál, ami: egy hely, ahol nem kell sietni, nem kell bizonyítani, nem kell felkészülni semmire. Anubisz ott állt…
Kézfogás Anubisszal – 4. rész Nem volt sötét. Nem is világos. Olyan átmeneti tér volt ez, mint amikor az ember egy beszélgetés közepén rájön: most valami fontos hangzik el, de még nem tudja pontosan, miért. Anubisz ott állt velem szemben,…
Kézfogás Anubisszal – 3. rész A félhomály úgy ült rá a helyiségre, mint a por egy régi könyvre. Nem volt benne semmi fenyegető, csak egyfajta csendes jelenlét — mint amikor hajnali hatkor még nem szólt bele a világ, csak te…