Beszéljünk róla… I. fejezet II. rész

BESZÉLJÜNK RÓLA – 1. fejezet, 2. rész – „Amikor a fejed trollkodik – és te elhiszed neki”
(Mentális egészség és érzelmi problémák – 2. rész)

Szóval ott tartottunk, hogy mindenkinek van egy belső hangja, ami néha bunkóbb, mint az a haverod, aki szerint a szülinapod csak „sima nap, csak egy évvel öregebb vagy, LOL.” Ez a hang nem kérdez, nem finomkodik, csak tolja a szöveget: „Úgyse fog menni”, „Mindenki jobb nálad”, „Te vagy a hiba a rendszerben.” És a legrosszabb? Hogy néha tényleg elhiszed.

Na most kapaszkodj meg: a gondolataid nem tények.

Igen, olvasd el még egyszer. Mert ez egy olyan mondat, amit bele kéne gravírozni minden tini agyába valami fényes lézerrel. Attól, hogy azt gondolod: „Értéktelen vagyok”, még nem igaz. Attól, hogy úgy érzed, mindenki utál, még nem biztos, hogy tényleg utálnak. És attól, hogy ma rossz napod van, még nem te vagy maga a kudarc két lábon.

Ez a hang – nevezzük csak „Trollagy”-nak – ott lakik a fejedben, és mintha fizetést kapna érte, hogy lehúzza a hangulatodat. Olyan, mint egy spambot, ami mindig a legrosszabb kommentet tolja rád. „Ez béna volt”, „Nevetséges vagy”, „Ne is próbáld meg.”

De tudod, mit lehet csinálni vele? Visszavágni.

Mondj ellent. Ne engedd, hogy egy belső troll irányítsa az életed.

– „Nem vagyok elég jó.”
– TÉVEDÉS. Csak most épp nem érzed magad jónak. Különbség!
– „Mindenki utál.”
– ÁLLJ! Egy ember furán nézett rád a buszon, nem a világ szavazott meg közellenségnek.
– „Úgyis elrontom.”
– NEM TUDHATOD. És ha igen? Akkor legalább próbáltad, te bátor vándor a papírsárkányok világában.

Van egy trükk: képzeld el, hogy amit magadról gondolsz, azt egy barátod mondaná magáról. Például azt mondja: „Én egy senki vagyok.” Te meg mit mondanál? Hogy „Ja, tényleg, haver, szar vagy.”? Ugye, hogy nem.

Akkor magaddal miért vagy ilyen bunkó?

Ez a rész arról szól, hogy nem vagy a gondolataid rabja. Lehet, hogy néha betörnek, mint egy részeg szomszéd a kerti bulira, de nem kell őket kiszolgálni sörrel és pereccel. A fejed egy színház, és te vagy a rendező – nem a troll, aki a hátsó sorból bekiabál.

És igen, a „pozitív gondolkodás” szöveg is idegesítő tud lenni, főleg ha épp szarul vagy. Amikor belül minden szét van csúszva, nehéz elhinni, hogy „minden oké lesz”. Nem is kell elhinni. Csak tartsd nyitva az ajtót annak a lehetőségnek, hogy nem mindig lesz ilyen szar. Ennyi. Már ez is segít.

Most figyelj: ha reggel azzal kezeled magad, hogy „Te ma szar leszel, haver”, az olyan, mintha a cipődre rágópapírt ragasztanál, és azt várnád, hogy VIP vendégként lépkedj a világban. De ha csak annyit mondasz magadnak, hogy „Oké, lehet, hogy ma is nehéz napom lesz – de túléltem már rosszabbat is” – az már egy kis lépés.

Mert a valóság az, hogy már túl vagy egy csomó mindenen. Ha visszanézel, lesznek napok, amikor azt mondtad: „Ezt nem fogom kibírni.” De kibírtad. Itt vagy. Olvasol. Lélegzel.

A troll hangja halkabb lesz, ha nem eteted. És annál erősebb leszel, minél többször mondod ki: „Nem, nem igaz. Én nem vagyok kevesebb.”

A következő részben bevetjük a „humor mint fegyver” technikát. Ugyanis, ha már ott van a sz*r érzés, akkor legalább röhögjünk rajta, mielőtt bekebelez minket. És igen, meg fogom mutatni, hogyan lehet a legpocsékabb napból is mémalapanyag.

Addig is, emlékezz:
Nem vagy a gondolataid. És főleg nem vagy a troll a fejedben.