A könyvírás utáni agyfasz kezdete 2. rész

Az egyik legnagyobb szívás az egészben, hogy minden angol. Tutorialok, programok, fórumok, segédletek. És én nem beszélem ezt a kurva nyelvet, mert az élet nem úgy hozta. És amikor ott vagy, hogy meg kéne érteni, miért nem működik valami, akkor jön a Google Translate,  meg a DeepL és olyan félrefordításokat basz az arcodba, hogy csak ülsz és röhögsz sírsz, meg röhögsz meg sírsz.

Ez az egész egy iszonyatosan magányos küzdelem. Az írás még egy dolog, mert az legalább belőled jön, és ad valamit vissza. De ez a könyvszerkesztősdi… ez konkrétan csak el akarja venni az életedből az összes örömöt. És nincs kihez fordulni, mert aki ért hozzá, az vagy pénzt kér érte (amit mondjuk nem biztos, hogy meg tudsz fizetni), vagy nincs ideje arra, hogy kézen fogva végigvezessen ezen az egész folyamaton.

És akkor eljutsz oda, hogy keresel egy platformot, ahol végre nyugodt szívvel közölheted az írásod. Egy hely, ami nem akar minden egyes kattintással idegösszeomlást okozni. Egy hely, ahol úgy érzed, hogy ez a kurva nagy munkád végre otthonra találhat. Na, hát ilyet találni nem könnyű.

A legtöbb hely vagy lehúz, vagy szopat, vagy egyszerűen nem azt adja, amire szükséged van. És közben ott van benned, hogy „baszd meg, én csak azt akarom, hogy ez a könyv éljen”. És persze nem adom fel. Mert ha már idáig eljutottam, akkor a pokolba is lemegyek érte. Mert valahol mélyen tudom, hogy egyszer sikerülni fog, és akkor kurvára büszke leszek magamra.

Szóval, ha te is könyvet írsz, és most jársz ott, hogy ki akarod adni, akkor készülj fel, hogy ez nem lesz egy könnyű menet. A könyvírás után jön a szerkesztés, a formázás, az exportálás, a PDF-harc, az e-book-átok, a Canvával való vérre menő küzdelem, és az idegbaj. De ha kitartasz, egyszer sikerülni fog. Nekem még nem sikerült, de nem adom fel.