AZ ÚJ VILÁG ÁRNYAI A hajnal nem érkezett meg rendesen. Nem úgy, ahogy az ember emlékezett rá a régi időkből, amikor a világ még eljátszotta, hogy vannak kiszámítható törvényei, és a fény legalább ennyit hajlandó volt minden reggel becsülettel teljesíteni.…
AZ ÚJ VILÁG ÁRNYAI - HUSZONÖTÖDIK FEJEZET A késő délutáni fény olyan tompán ült meg a falakon, mintha maga a nap is óvatosabb lett volna attól, amit odalent megérezhetett. A torony külső kövei hidegebbnek látszottak, mint egy órával korábban, pedig…
AZ ÚJ VILÁG ÁRNYAI - HUSZONEGYEDIK FEJEZET A szél irányt váltott. Apróság volt. Olyan, amit a legtöbben észre sem vesznek. Kaelen azonban megérezte a bőrén, mintha valaki hátulról végigsimított volna a gerince mentén. A kapcsolat reagált. Nem hanggal. Feszüléssel. A…
Az Új Világ Árnyai – TIZENÖTÖDIK FEJEZET A város éjjel nem aludt. Csak elcsendesedett, mint egy állat, ami rájött, hogy a bozótban nem a szél zörög. Kaelen a fal tövében maradt, még akkor is, amikor a többiek lassan…
AZ ÚJ VILÁG ÁRNYAI – TIZENHARMADIK FEJEZET Kaelen még mindig a falon állt, amikor a város alatti dobbanás elhallgatott. Nem halkult. Nem távolodott. Egyszerűen megszűnt. Ez volt benne a legrosszabb. A zajhoz hozzá lehet szokni. A lövésekhez, a…