AZ ÚJ VILÁG ÁRNYAI - HUSZONHETEDIK FEJEZET A déli szárny felől érkező álmos gyerekhang után néhány pillanatig valóban úgy tűnt, hogy a város képes lehet legalább rövid időre egyben maradni. Nem megnyugodni. Azt már senki nem várta. Csak nem szétesni…
AZ ÚJ VILÁG ÁRNYAI - HUSZONNEGYEDIK FEJEZET A hajnal úgy kúszott be a város fölé, mint valami fáradt, színtelen állat, amely maga sem biztos benne, akar-e még egy újabb napot. A falak kövei hidegen tartották magukban az éjszaka nyomását, a…
AZ ÚJ VILÁG ÁRNYAI - HUSZADIK FEJEZET A hang nem robbanás volt. Inkább valami ősi sóhaj, ami végigsöpört az égen, mintha maga a világ húzna mély levegőt, mielőtt újra fájni kezd. A felhők között mozduló árnyék lassan fordult, és a…
AZ ÚJ VILÁG ÁRNYAI - TIZENKILENCEDIK FEJEZET A hajnal nem hozott megnyugvást. Csak fényt. A fal repedései most már tisztán látszottak, a kövek közé ragadt fekete anyag sötét csíkokban futott végig, mint valami idegen erezet. Az emberek csendben mozogtak, mintha…
AZ ÚJ VILÁG ÁRNYAI - TIZENNYOLCADIK FEJEZET A sötét nem várta meg a hajnalt. Először csak a levegő változott meg. Nem hidegebb lett. Vékonyabb. A fal tetején álló Harcos ösztönösen megállt a mozdulat közepén, mintha valaki láthatatlan kézzel fogta volna…