AZ ÚJ VILÁG ÁRNYAI - HUSZONKILENCEDIK FEJEZET A torony belsejéből először nem hang jött. Hanem nyomás. Nem úgy, mint amikor a levegő megmozdul egy omlás előtt, és az ember ösztönből hátralép, mert tudja, hogy a kő hamarosan valamit el fog…
AZ ÚJ VILÁG ÁRNYAI - HUSZONNYOLCADIK FEJEZET Az első váltás az éjszakában nem hanggal jött. Hanem hiánnyal. A déli falnál felakasztott láncos, vizes, rongyos zajrendszer addig tompán, nyálkásan, fémesen nyögdécselt a sötétben, mint valami beteg torok, amelyik nem tud eldönteni…
AZ ÚJ VILÁG ÁRNYAI - HUSZONNEGYEDIK FEJEZET A hajnal úgy kúszott be a város fölé, mint valami fáradt, színtelen állat, amely maga sem biztos benne, akar-e még egy újabb napot. A falak kövei hidegen tartották magukban az éjszaka nyomását, a…
AZ ÚJ VILÁG ÁRNYAI - HUSZONKETTEDIK FEJEZET A szél végigsöpört a falon, végigsimított a kövek repedésein, az emberek poros ruháján, Kaelen arcán, mintha ellenőrizni akarná, valóban visszatért-e ide az élet. A város még mindig úgy lélegzett, mint aki nem hiszi…